A német Mortuus Infradaemoni második nagylemezéről lesz szó az alábbiakban. Egyfelől felvetődik a kérdés, hogy mitől lesz olyanná egy anyag, amilyen. Az első kiadvány óta átesett a banda némi vérfrissítésen, fejlődésen, és ez az állapot híven tükröződik a kiadványon található zenében, mely minden szempontból veri a debütáló anyagot. Lássuk miért is van ez így, tehát íme, az új Mortuus Infradaemoni album.
A mindössze két tagból álló német elit brigád, a Mortuus Infradaemoni kompromisszum és sallangmentes black metalt játszik. A két tag Nathaniel: gitár, vokál, és Profanatitas: dobok, basszus, ének a szintén német Lunar Aurora-ból ismeretesek. A Mortuus Infradaemoni kettőjük saját projectje. A szövegvilág most is az okkult tanokat, holt vallásokba vetett, rendületlen hitet, sötét istenségek, démonok dicsőítését, és az emberiséggel való totális szembenállást hirdeti, nem kevés sátánista eszme beleszövésével kombinálva. Az album végig elsöprő erejű, brutális zúzda. A dalokban periodikusan váltakoznak a gyors témájú gitár riffek, amik olyanok, mint a berántott láncfűrész, vagy mint egy mákdaráló, a dob pedig óramű pontossággal és brutális dinamikával dolgozik alá, melynek az összhangzása pusztító, mint egy MG-42-es géppuska.
Az első szám az Obscuritas Ubique Et In Aeternum, mely sejtelmes intróval indul, amit démoni gyorsaságú hegesztés vált fel. Néhány kiálláson, meg a Doresh El Ha´metim című szám elején lévő akusztikus részen kívül mondhatni az egész albumra a gyors, brutális, Marduk szerű tempó a jellemző. Az énekből néha aligha hallani valamit, eléggé elnyomják a hangszerek. A lemezen kilenc szám található, melyek hangzása nem a legkielégítőbb, eléggé mono hangfelvételnek tűnik, de azért ott még nem tart, hogy az ember egyenértékűnek könyvelje el a tápanyagcsatorna lenti végén távozó anyaggal. Nekem személy szerint az egész korongról a negyedik helyet betöltő Bastard című szám jön be a legjobban, ettől függetlenül a Darkland, a címadó Imis Avernis, a Mortuus Et Prodeunt Infradaemoni, a Merihim Rises, a Der Tod és az albumot lezáró Animatus is jó számok, szóval zeneileg szerintem nincs velük gond. Egyedül a hangzás az, ami olyan, mintha egy jó mély kútba dobták volna a zenekart, és onnan hallatszódna fel a felszínre az egész, de mivel underground bandáról van szó, ezért ez bocsánatos bűnnek számít.
Összegezve, szerintem az Imis Avernis egy jól sikerült anyag, egy-két szépséghibát leszámítva. Azoknak ajánlanám a Mortuus Infradaemoni - Imis Avernis lemezét, akik hasonló fanatizmussal és megszállottsággal kutatnak eldugott, kevésbé ismert, ám de jó minőségű bandák után, és nem vetik meg a szerényebb hangzásvilágot.
Mortuus Infradaemoni - Imis Avernis
1. Obscuritas Ubique Et In Aeternum 2. Darkland 3. Imis Avernis 4. Bastard 5. Doresh El Ha´metim 6. Mortuus Et Prodeunt Infradaemoni 7. Merihim Rises 8. Der Tod 9. Animatus
17:53
