interjú [külföldi hangok]  2002. december 5. csütörtök   11:42

nincsen hozzászólás

  Az 1997-ben alakult amerikai Undying álmainak megvalósítást James Chang gitáros és Jonathan Raine basszista kezdte el. Hozzájuk csatlakozott James egykori kollégiumi társa Timothy Roy énekes és a dobos Daniel Allen, illetve Liam Caulfield gitáros. Az elején szépen gyártották a dalokat és lehetőség szerint felléptek itt-ott.
  
  Elkészült egy négy számos demó, rengeteg koncert, rövid túrnék és elkészítették első cd-jüket 1999 januárjára This Day All Gods Die címmel. A tempót nem bírta a dobos és Liam, így ők kiszálltak a csapatból, a helyükre új arcok kerültek, akik közül, csak Robert Roose régi barát maradt verni a tamot. 2000 márciusában rögzítették első nagy lemezüket Ed Goodlifenál The Whispered Lies of Angels címmel.
  
  Az Undying sokat mondó szövegeinek középpontjában az emberiség sorsa a Földön, és annak kizsákmányolás ékeskedik. Aki kíváncsi a zenekar állásfoglalására és mély mondanivalójára, az úgy is heves szövegkönyvolvasásba kezd majd.
  
  A következő beszélgetés a gödöllői Death & Roll fesztiválon készült a zenekar énekesnőjével. Ha érdekel, akkor erről a nyári buliról pedig ide kattintva olvashatsz egy beszámolót.

  -Szia, az első kérdésem az lenne, hogy mióta van az Undying együtt?
  -Körülbelül ´97-táján állt a zenekar össze, én csak 6-7 hónapja vagyok velük.
  
  -Hogy megy a turné?
  -Nagyszerűen! Imádjuk Európát... Bárcsak örökre Európában játszhatnék! Az amerikai srácok sokkal kevésbé érdeklődnek a zenénk iránt, mint az európaiak. Eddig minden koncert nagyszerű volt, és reméljük, hogy ez így is fog maradni a turné végéig.
  
  -Szerinted van különbség az európai scene és az amerikai között?
  -Úgy gondolom, ahogy az előbb is mondtam. Itt sokkal fontosabb a zene, Amerikában pedig a divat, a táncolás és a „legkeményebbneklenni” gondolkodás dominál. Bármerre játszottunk eddig Európában, úgy tűnt, itt sokkal fontosabb az, hogy mindenki jól érezze magát, és például hogy úgy táncoljon, hogy ne sértsen meg másokat, míg ez az USA-ban pont fordítva van...
  
  -Kérlek mesélj valamit a tagokról!
  -Jimmy, a gitáros, ő írja legtöbb zenét. Egyébként ő a barátom... Eredetileg szakács, de sok szöveget is ír, és a zenekar megalakulása óta tag. Jonathan, a basszusgitáros szintén alapítótag. Ő... ő... lássuk csak, mit mondhatnék Jonathan-ról... Annyira nem ismerem őt, mint mondjuk Jimmy-t, ezért nem sokat tudok róla mondani. Chris, a másik gitáros, másfél-két éve van a zenekarban, fiatalabb, mint a zenekar többi tagja. Mi ketten vagyunk a legfiatalabbak... Chris mindíg mást csinál és egyfolytában költözködik. Amúgy mindannyian egy városban élünk. Rod, a dobos, úgy 4 éve van a csapatban és szintén nemrég költözött. Rod egy őrült. A legviccesebb srác a bandában!
  
  -Úgy tűnt, hogy ő a legidősebb...
  -Jimmy az, de nem sok, csak pár hónap van köztük.

  -Számomra lenyűgöző, ha egy lányt látok énekelni a színpadon. Emiatt szeretném megkérdezni: mennyire jellemzőek a kellemetlen szituációk?
  -Tudod, mi sokszor átrágtuk már ezt a témát a srácokkal. Néha lehangoló, ha valaki beszól és ez persze nemcsak engem, hanem a többieket is dühíti. Egyébként a közönség nem áll negatívan hozzánk/hozzám. Általában csak annyit jegyeznek meg, hogy „Nem hiszem el hogy, ez a hang belőled jött!”
  
  - Igen, ez is egy olyan, amire rá szerettem volna kérdezni. Amikor játszottatok pontosan ez a kérdés fogalmazódott meg a fejemben.
  -(Nevet)Igen, a legtöbben ezt mondják.
  
  -Azt hiszem, hogy a hangod nagyobb, mint te magad!
  -Őszintén szólva, soha nem énekeltem még zenekarban ezelőtt, így számomra az Undying a No.1. Mindenféleképpen. Amikor elvesztették az énekesüket én beugrottam és beváltam...
  
  -Az Undying a Catharsis project-jeként indult, nem?
  -Igen, valami olyasmi.

  -Milyen célokat tűztetek ki magatok elé?
  -Azon kívül, hogy jó zenét csináljunk, szeretnénk, ha az emberek elolvasnák és persze megértenék a szövegeket, melyek nagyrészt a környezetvédelemmel foglalkoznak. Arról, hogy miket megtehet az ember csak azért, mert a kezében van a hatalom... De sokat foglalkozunk az állatok védelmével is. Mindannyian vegetáriánusok vagyunk.
  
  -Ez volt az első dolog, amit én hallottam rólatok. Ezek szerint ez még mindig igaz?
  -Persze. Ez is egy olyan kikötés-szerűség volt, hogy „ha szeretnél a zenekar tagja lenni, akkor ezt az életstílust kell követned.”
  
  -Magyarországon annyira még nincsen kifejezett vegan-scene, így elég nehéz volt felvenni a vegetárianizmust.
  -Ez Amerikában sem volt másképp. Nehéz volt ezzel az életformával élni az elmúlt egy-két évig. Én két éve vagyok az és nagyon sokszor meglepődöm, mikor találkozom valakivel, aki már 10 éve az. Tudod, ők azok, akik képesek voltak hetekig rizst enni, ha nem volt más.
  
  -Melyik zenekarhoz, zenekarokhoz hasonlítanád a magatokat?
  -Ó Istenem, abszolút rossz embert kérdeztél erről. Én nem hallgatok annyi hardcore-t, mint a többiek, viszont sokszor hallottam már, hogy az In Flames- t emlegetik.
  
  -Üzennél valamit az itteni a srácoknak?
  -A koncert nagyszerű volt és imádom Magyarországot. Itt leszünk még egy napig és már nagyon várom, hogy nappal is láthassam Budapestet. Alig várjuk, hogy visszajöhessünk... És nyomuljatok a Newborn-ra, mert a Newborn baromi jó!!!
  
  -Köszönöm a beszélgetést!
  -Én köszönöm!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: