beszámoló [koncert]  2002. december 2. hétfő   16:33

nincsen hozzászólás

  Hétköznap bulit szervezni kockázatos dolog, főleg hat zenekar részvételével. Ezzel próbálkozott meg egy lelkes kis csapat ezen a szerdai napon a Süsiben. Igyekeztem este nyolcra leérni, hogy nehogy lekéssek bármit is...
  
  Nem késtem le semmit, mert csak tíz körül kezdett bele a Choose Your Path. Több, mint valószínű, hogy nem rég zenélnek együtt a srácok, hiszen még nem szuperált minden egyszerre. A nu metál felé húzó zenekar a szokásos gitár témákat hozza, ami csak dobott a dolgon, az a dobos teljesítménye volt, szünni nem akaró duplázásával.
  
  Az estét a szentendrei Buried By Time koncertjével folytattuk, akiket már sokszor dicsértünk és most ezt csak folytatni tudjuk, a súlyos metál témák nagyon helyén vannak, a gitár szekció kitesz magáért, az énekes srác érthető, és ráadásul magyarázza a számok jelentését is. A dobosnak viszont többet kellene hozzátenni ehhez a színvonalas produkcióhoz. Egyébként nem volt szerencséje a zenekarnak a világosító kiválasztásával, ugyanis ha háromszor nem mondták el, hogy hosszú sötétség egyáltalán ne legyen, akkor egyszer sem. Ezzel ellentétben ezt a fénytechnikát nem igénylő jelenséget többször is sikerült elérni, hogy utána megint hatalmába kerítsenek minket a discofények.
  
  Láthatóan a Blood Is Fire-nek sikerült ezen az estén a legtöbb barátot lehívni, hiszen ezen a koncerten volt a legnagyobb hangulat. A metál/hc alapanyagot erős ordításokkal kísérő énekessel (énekesekkel) felálló csapat maximálisan kiszolgálta a közönségét, és egy jó bulit nyomott le.
  
  Őket a Mind The Gap nu metál formáció követte. A koncert nem tartozik majd a legjobbak közé, de tisztességgel lenyomták a félórás anyagukat. A csapat hamarosan szerepelni fog egy válogatás albumon egy számmal, amelyből videóklipp is készül a hetekben. Ezt több, mint valószínű, hogy tetten lehet majd érni a vizuális médiában.

  Nagyon későn jutott szóhoz a német Narziss. Amint észrevettem a németek nemcsak a munkában, hanem a zenélésben is borzasztó precízek. Minden a helyére került, gyorsan és pontosan, mindennek meg volt a maga helye. A két énekessel felálló zenekar hardcore műsora nagyon gyors volt, és nagyon rövid. Alig 20-30 perc. A csapatnak most jelent meg a „Die Hoffnung stribt zuletzt” névre keresztelt albumok, és mint a név is mutatja, igencsak német nyelven osztották meg velünk gondolataikat, de a számok között azért angolul adták értésünkre világlátásukat. Amilyen gyorsan tették-vették magukat, olyan gyorsan pakoltak le mindent a színpadról. Egy magyar csapat nem volt képes így törni magát, arra nem gondolva, hogy utánuk még emberi időben játszanának mások is.
  
  A lengyel steight edge, vegan metalcore zúzda a Sunrise is gyorsított eljárásban állt fel, úgy hogy a dobos csak felcsavarta cinket és már is kezdődhetett a buli. Ekkora már a nézők száma megfeleződött (ez kb. fél háromkor volt), így 40-50 ember várta az éjszaka legendás főzenekarát. Nagy sajnálatomra mindössze 20 percet játszottak a fiúk, plussz egy ráadást. Pedig ők is minden szempontból nagyon jó csapat, nem beszélve arról, hogy hazájukban a scena kedvencei.
  
  Tanulság: hétköznap hat zenekar sok. Vagy nagyon korán kezdem, vagy mindenki játszik fél órát, időben beáll és lepakol. A magyar zenekarok nem siették el a dolgot egyszer sem. Ha hétvégén lett volna, talán nem gond a dolog, de hát szerda volt. Kicsit kellemetlen lehetett a külföldi zenekaroknak a hajnali kezdés, és hát sokan kidőltek az aznapi és a másnapi munka miatt. Alapvetően jó volt látni mindegyik zenekart, csak hát az idő!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: