hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. február 28. szombat   12:43
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
DragonForce, Turisas
2009. február 12, Diesel Klub

  Gondolom kisebb korában mindenki játszott olyan játékot a régi kazettás magnójával, hogy csak félig nyomta le a Play gombot, csúsztatva a szalagot, ezáltal a rögzített zene hipersebességre felgyorsított, cincogós őrületté változott, amin jókat lehetett nevetni. A brit DragonForce zenekar azonban úgy vélte, minek ehhez régi magnó, amikor ezt saját kezűleg is össze lehet hozni? Nem kell ehhez más, csak két szélvészgyors gitáros, egy hasonló képességű dobos, egy megbízható basszusgitáros, és nem árt, ha egy őrült billentyűs is közreműködik. A cincogó, nyüszítő énekhang mégsem lehetne komolyan vehető, így egy jó képességekkel megáldott, igazi heavy metal torok teheti valóban színpadképessé a bandát.
  
  Mindez a DragonForce-ban rendelkezésre állt. Hiszen itt van a villámkezű Herman Li és Sam Totman, a duplázók bajnoka Dave Mackintosh, a kemény kiállású Frédéric Leclercq, a bolondos Vadim Pruzhanov, végül de nem utolsósorban pedig ZP Theart, aki az együtténekelhető, megjegyezhető énekdallamokért felel. A DragonForce-ra igencsak felkapta a fejét az utóbbi időkben a színtér, hiszen a viszonylag „begyöpösödött”, szokatlan ötletektől és innovációktól mentes power/heavy metal színtéren ők felrúgtak minden szabályt.
  
  Múlt héten sikerült több órán keresztül unatkozni a Diesel Klubban, amíg a Volbeat színpadra penderült, így most a tapasztalatokból okulva annyira nem siettük el a bejutást, noha a meghirdetett kezdés időpontjában már ott akartunk lenni. Bezzeg most nem várattak meg minket, ugyanis bejutásunk pillanatában éppen a Turisas kezdte meg a koncertjét a deszkákon.
  Ha folk-metal, akkor az szinte csak és kizárólag Skandináviából érkezhet, azon belül is Finnországból, ott van nagy kultusza az ilyesminek. Számos és különféle banda tenyészik ott, az epikus Moonsorrow vonaltól kezdve egészen a bulis hangulatú Korpiklaani-ig, a Turisas azonban az általuk „battle-metal”-nak nevezett irányvonalat tűzte a zászlajára. A pörgős ritmusok, ökölrázós refréneknek, lelkesítő dallamok a fő építőelemei a Turisas zenéjének.
  
  Koncertjükről őszintén szólva felemás véleményem alakult ki. A csapat példaértékűen megteremtette a hangulatot, vidámak voltak, közvetlenek, sokat kommunikáltak a közönséggel. Az énekes nem fukarkodott lejmolni egy laposüveget az első soroktól, és kipróbálni a helyi itóka bódító hatását. Ezen kívül persze a sör is patakokban folyt le a gigáján, próbált kedves gesztusokat tenni a közönségnek, hogy az itteni márkát preferálja, a többi cseh, osztrák, stb. fajtákat a háta mögé dobálta. Persze ne legyenek kétségeink, hogy más országban pedig valószínűleg a miénket is ugyanúgy elhajítja, de így sikerült kiváltani a közönség vidám kacaját, tehát showelemnek tökéletesen megfelelő volt a jelenet.
  Szóval akárcsak a küzdőtéren, a színpadon is jó hangulat uralkodott. A zenészek nem mozogtak túl sokat, de látszott, hogy élvezik a bulit. Különösen a harmonikás lány volt elemében. A zenei része viszont annyira nem hatott meg a Turisas nótáknak, nem éreztem komoly kapaszkodópontot, fogósságot a dalaikban, csak hömpölyögtek egymás után az északi harci indulók. A Battle Metal, A Portage To The Unknown, One More, The Messenger, In The Court of Jarisleif, Rasputin, To Holmgard And Beyond szerzeményeiket játszották, de ezek közül talán egyedül a Rasputin feldolgozás emelkedett ki a sorból. Összességében nem éreztem azt, hogy rendíthetetlen rajongójává váltam volna a bandának...
  
  A vidám hangulat a DragonForce-tól sem idegen, mert akármennyire is vérprofin és technikásan adják elő a nótáikat, a csipetnyi (ön)irónia és humor mindig jelen van náluk, ami egy ilyen bandánál szerintem elismerésreméltó. A hat srác teljesen megőrült a színpadon, egyedül a dobos Dave Mackintosh kényszerült helyhez kötöttségre, mindenki más bejárta, beugrálta, körbeszaladta a színpadot rengetegszer.
  Herman Li és Sam Totman kérlelhetetlenül ontották a szólókat, őrült sebességű virgáikat tátott szájjal bámulta a nézőtér. Persze egymás cukkolásáért se kellett a szomszédba menniük. Frédéric Leclercq magabiztosan, és közel sem a háttérbe vonultan alapozott, olykor még pár hörgősebb énektémát is bevállalt. Sőt az egyik nótában hangszert cseréltek Sam-mel, és Frédéric immár gitárosként teperte végig a számot, szólóval együtt! Na ez igen! Nem néztem volna ki belőle, noha belegondolva, hogy a Machine Head turnén Phil Demmel rosszulléte miatt ő vállalt gitáros kisegítő szerepet, ennek fényében talán mégsem olyan meglepő. A doboknál Dave tartotta a sebességet a gitárosokkal, fáradhatatlanul trappolta a talpalávalót.
  
  A legőrültebb figurának kétségtelenül a szintis Vadim Pruzhanov bizonyult, ő a szórakozott bölcsész alkatával (bocsánat!) hol a statikus szintetizátorait püfölte, hogy egy botrányosan rikítózöld színű szinti-gitárral ugrabugrált a nézők előtt. Még egy meglehetősen különleges magánszámot is előadott, amolyan electro-diszkó (?) hangzásvilágú szintiszólóval kápráztatta el a jelenlévőket, amely amennyire készületlenül érte a jelenlévőket, olyannyira hatásosan sikerült. Még a Turisas-os harmonikáslányka is becsatlakozott, talán ezek voltak a legemlékezetesebb percei az estének.
  
  Számomra az énekes ZP Theart volt az, aki nem okozott egyértelmű lelkesedést. Lehet szeretni és utálni a klasszikus heavy metal énekstílust, de az tagadhatatlan, hogy neki kiváló hangi adottságai vannak. És mindez a zenéhez tökéletesen passzol, ebben tehát hiba nincs. Frontemberi tevékenységét figyelve azonban már többször ráncoltam a homlokomat.
  A megszólalásig Kalapács Józsi fazonú, ámbár annál foghíjasabb énekes NAGYON túljátszotta a szerepét, ez a megjátszott rocksztár allűr az én szememben nem volt túl szimpatikus. Persze példaértékűen lelkesítette a közönséget, próbált mindenkit bevonni, de ezt is túlzásba vitte.
  Gondolom (remélem) azért ő sem vette annyira komolyan magát, poénnak fogta fel (angol humor, tudjuk...), de engem már bosszantott, amikor unos-untalan „beszólt” azoknak, akik nem kellő lelkesedéssel figyelték a koncertet, vagy zsebre vágták/karba fonták a kezüket. Meg azok a pózok amiket bevágott. Összességében azért dicséret illeti a dalnokot, mert a feladatát kiválóan megoldotta ZP Theart.
  
  A DragonForce-ot rendszeresen az a kritika éri, hogy klinikai precízségű lemezeiken hallható gyorsaságot és színvonalat nem tudják élőben hozni. 2007-ben Bécsben a Black Crusade fedőnevű turnén egyszer már láttam a fellépésüket, ahol bár szintén jók voltak, de az élő produkció valóban alatta maradt a lemezminőségnek. Nos, a mai estén a Diesel-ben a csapatot nem érheti komoly vád, mert tényleg olyan precizitással játszottak, hogy a kétkedők most szerintem egy időre el fognak hallgatni. Kiváló hangulatot teremtettek, négy megjelent lemezükről egyaránt szemezgettek.
  Kezdésnél az új lemez klipes nótája, a Heroes Of Our Time hasított bele a levegőbe, majd pedig jöttek szép sorjában az Operation Ground And Pound, Reasons To Live, Fury Of The Storm, The Warrior Inside, Revolution Deathsquad, Soldiers Of The Wasteland, The Last Journey Home, Valley Of The Damned, és végül az áttörést hozó Through The Fire And The Flames. Ez utóbbinál még egy ifjú rajongót is felrángattak a színpadra, akinek megadatott a lehetőség, hogy tombolásra és éneklésre biztassa a közönség többi részét.
  
  Ettől az estétől szerintem mindenki megkapta, amit várt. Feltűnő volt, hogy többen kifejezetten a Turisas miatt jöttek, az igényeket pedig ki is elégítette a finn zenekar, bár talán még a játékidejüket megtoldották volna még egyesek. A DragonForce pedig egész egyszerűen hengerelt, meggyőzően prezentálták tehetségüket, kiváló színpadi produkciójukat. Egy hagyományőrző heavy metalos fülnek lehetséges, hogy már túl vad volt, amit leműveltek, de én úgy gondolom, hogy van potenciál ebben a csapatban. Nem is kicsi!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

DragonForce

Turisas

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 levi fantasy    monuments    star positive    my chemical romance    twister    infected mushroom    elefánt    the konstellation    stereochrist    glen berger    the avengers    alain johannes    nasum    turmion kätilöt    stardrive    cataract    posthum    vended    skáld    kispál andrás    electric callboy    csihar    sounds of a playground fading    gojira    ego project  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!