beszámoló [koncert]  2009. február 18. szerda   12:43

nincsen hozzászólás

  A koncertekkel telített februári hónapnak már az első napja egy színvonalas rendezvénnyel szolgált a death metal stílust kedvelő rajongók számára. Az utóbbi időben nagy ismertségre szert tevő The Black Dahlia Murder látogatott el ismét hazánkba. Tavaly az azóta bezárt Kultiplexben meszárolták le a brutál muzsikára éhező közönséget, idén pedig a Dürer kert nagyterme szolgáltatott helyszínt a metalcore-al dúsított death metal muzsikájuknak. No és ne feledkezzünk meg a kiváló előzenekarokról sem: a The Black Dahlia Murder előtt fellépett a Cephalic Carnage, a Psycroptic és a Sylosis.
  
  A precíz szervezésnek köszönhetően a kapunyitást követően jó fél órával el is kezdődött a Sylosis előadása. A brit fiatalemberek alapvetően thrash/death metalt játszanak, ezt dúsítják némi metalcore hatással, a kor szellemének megfelelően. A 2000-ben alakult brigád tavaly adta ki a Conclusion Of An Age című debütalbumát, így a rendelkezésükre álló fél órában főként erről a műről szemezgettek. A remekül megdörrenő hangzás, a jó színpadi előadás (főként Jamie Graham frontember részéről) és a fogós dalok egy élvezhető koncertet eredményeztek; a jól felépített szerzeményeikkel a zenészek a közönség nagy részét sikeresen maguk mellé állították. Ugyan előfordulnak sablonos megoldások a dalaikban, de a remek riffeket is bőven szórják a srácok. Azért van még hová fejlődniük, ám ezen fellépés alapján mindenképpen elmondható, hogy a Sylosis egy ígéretes zenekar.
  
  Az utánuk következő tasmániai Psycroptic a komplex death metalt stílust tűzi zászlajára, amely technikás muzsika az 1999-es megalakulásuk óta eddig négy stúdiólemezben manifesztálódott és tökéletesedett. Az ausztrálok produkciójára viszonylag kevesen voltak kíváncsiak, pedig az alig 25 perces bulijuk egy kiváló esszenciát nyújtott brutális muzsikájukból. A The Scepter Of The Ancients lemez Lacertine Forest című számával indítottak, és a további 4-5 dal már majdnem mind a tavaly megjelent Ob(Servant)-ról hangzott el. Egy gitáros felállásukkal is jól szóltak, és Jason Peppiat frontember az alvó tömeg ellenére nagy beleéléssel prezentálta a technikás death metal szerzeményeket. Igazából csak a fellépés rövidsége okán lehet panaszkodni, ettől eltekintve a Psycroptic egy remek koncertet adott a Dürer kert színpadán.
  
  A Cephalic Carnage brigádja alapvetően death/grind muzsikával riogatja a dallamos zenék híveit, de egyéb hatások is jelen vannak a brutális zenék rajongóinak szívet melengető muzsikájukban. A gyilkos zene azonban nagyon vicces zenészeket rejt, a Cephalic Carnage létezésének egyik alapvető eleme a humor. A mostani koncert intrójaként egy Scorpions szám szolgált, amely köztudottan nem a death metal stílus egyik alapbandája. Aztán berobbantak a zenészek, élükön Lenzig Leal énekessel, aki az egyik legnagyobb fű pusztító hírében áll a világon. Mókás hozzászólásaival is a pia, a nők és főként a joint szeretetére és fogyasztására szólította fel a mosolygó közönséget a hetyke bajuszkával, testre feszülő bőrgatyában és kosaras mezben mókásan kinéző úriember. A többi muzsikus is kivette a részét a bohóckodásból: volt itt egyszerre földön hentergés, fej mögött gitározás, Dillingeres kaszáló gitármozdulatok, és egyéb állatságok. No és persze emellett hajszálpontos játék, és kíméletlen death/grind aprítás. Az 1992-ben alakult zenekar 2007-ben az ötödik albumával jelentkezett Xenosapien címmel, és a koncerten mindegyik lemezüket megidézték pár dal erejéig. Hallhattuk például a Lucid Interval címadóját, az Anomalies-ról a Death Will Be The Dying Of Me és a Kill For Weed című opuszokat, valamint az Exploiting Dysfunction album pár zúzdáját. Természetesen a Xenosapient is megidézték, többek között az Endless Cycle Of Violence képében, hovatovább egy új dalt is eldaráltak a készülő lemezről. A koncert zárásaként pedig a humorheroldok a „blekk metál” minden kliséjét felvonultva: beteg grimaszba torzuló karneváli maszkokban, villákból tákolt fordított keresztet lóbálva vezették elő a Black Metal Sabbath című, Lucid Interval albumos nótájukat. Ezzel megkoronázták vidám produkciójukat, amit a kiváló hangulat mellett a jó hangzás és a remek zenészi teljesítmények is jellemeztek. A levonulásuk utáni swing-es nótára pedig a közönség pár bohókás tagja táncra perdült, és a rocky táncmozdulatok profi kivitelezése mellett megcsodálhattam két férfiú romantikus tangótáncát is.
  
  A The Black Dahlia Murder koncertje nem telt ilyen bohókás és romantikus hangulatban, itt már újra a brutalitáson és a zúzáson volt a hangsúly. A koncertterem most telt meg a legjobban az este folyamán, mely jelezte a The Black Dahlia Murder nagy ismertségét. Míg láthatóan a közönség java részének ők jelentették az este fő attrakcióját, én kicsit hátrébb húzódva szemléltem Trevor-ék produkcióját. A jó egy órás koncert keretében mindhárom albumáról hasonló arányban játszott a 2000-ben alakult banda. Magabiztosan, precíz játékkal reszelték el gyilkos szerzeményeiket. Az Arsis-ból tavaly érkezett Ryan Knight gitáros remek játéka mellett mindegyik tag magabiztosan zenélt, különösen Shannon Lucas dobolása volt tanítani való. A Nocturnal-ról eljátszották az Everything Went Black, a What A Horrible Night To Have A Curse, a Climatic Degradation, az I Worship Only What You Bleed és a Deathmask Divine című dalokat, a Miasma-ról a címadón kívül az A Vulgar Picture, a Miscarriage, az I´m Charming, és a Statutory Ape hangzottak el, míg az Unhallowed-ről a címadón mellett a Funeral Thirst, az Elder Misantrophy és a Contagion került megidézésre. Az intenzív előadásból Trevor Strnad frontember vette ki a legnagyobb részt: vadul kalimpálva, mezítelen, tetovált felsőtestét mutogatva hergelte a közönséget, akik rendesen be is gorombultak a végig forrongó moshpitből ítélve. A vérmesebb rajongók stagediving-ra is ragadtatták magukat, valamint alkalmi circle pit-ek is szinesítették az össznépi mókát. Egy fiatalember nagyon beleélte magát az adok-kapokba, és fejébe húzott símaszkban, mezítelen felsőtesttel osztotta a hozzá közel merészkedő pogózó karateharcosokat. Trevor a számok közbeni hozzászólásaival is szította a hangulatot: az egyik számmal kapcsolatban a zombik éltetése mellett több alkalommal az aktív közönségnek is köszönetet mondott a hálás fogadtatásért. A hangzás a Dahlia koncertjét is támogatta, így összessségében az ő fellépésük is jól sikerült ezen az estén.
  
  A februári hónap igen jól kezdődött azon metal rajongók számára, akik ellátogattak a Dürer kertbe ezen az estén. A pontos, remek szervezés és jó hangzás alkotta körülmények mellett a zenekarok produkciójára sem lehetett panaszunk. Mindegyik banda odatette magát, és bár számomra a The Black Dahlia Murder zenéje hosszú távon unalmasnak, monotonnak hat, a Cephalic Carnage és a Psycroptic remek előadása engem is elkápráztatott. Remélem még sok ilyen gördülékeny szervezésű, remek zenekarokat kínáló koncertest kerül megrendezésre 2009-ben!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: