beszámoló [koncert]  2002. november 25. hétfő   15:11

nincsen hozzászólás

  Szép napot, rég nem jártam erre, ahogy a „Művésznő” is rég mutatta meg genyacicás mivoltát az arra nagyérdeműnek. Hosszú hallgatás és búcsúkoncert után most hétvégén ismét együtt volt színpadon a Tereskova formáció. Az egész alapját nem is igazán a koncert adta. Az csak egy „szükséges kiegészítő volt ahhoz, hogy tömegeket mozgasson meg Kriszta rövidke előadó estjére és ismételten felhívja a figyelmet, hogy kiadott x-t lemezt is. Természetesen a jól megszokottak szerint már nyolckor elfogytak a jegyek, tehát élelmesnek kellett lenni a bejutás érdekében, és az is természetes, hogy a meghirdetett kilences kezdés egy órával később valósult meg, úgy, hogy Kriszta 5 perccel a kezdés előtte esett be, még egy gyors próba - azaz próba lett volna, ha ismerik amit játszani akarnak. Erre csak egy megoldást tudtak - „Hallgassunk bele a CD-be, hogy is van ez!.
  
  Tehát némi csúszás és az egyre gerjedő közönség beszólásaira - „Kezdjétek már bunkók!” - elindult a pörfomansz. A zene és az ének is a már említett CD-ről szólt, melyet hol a csellista srác, hol hegedű, vagy trombita egészítette ki. A Művésznő az elején még próbált úgy tenni, mintha a fejmikrofonjába énekelne, de aztán neki is egyértelművé vált, hogy teljesen felesleges megjátszania, így átadhatta magát a zenének, amit saját bevallása szerint nagyon szeret. Az előadás inkább hasonlított egy playback koncertre, mint amire előtte számítottam - azaz egy már-már érthetetlen művészi önmegvalósításra, maszturbációval Az előadott négy számot elsöprő siker nem fogadta, Kriszta szóvá is tette, hogy miért nem tetszik ez nekünk, hisz Ő nagyon szereti, akkor jó lenne, ha mindenki így tenne. Erre a már így is gerjedő férfinép kifejezte a megfelelő tetszésnyilvánítását, kicsit irigyelve az első sorban éppen jó helyen jó időben lévő úriembert akinek Kriszta behatóbb tanulmányozást engedett a szoknyája alatt.
  
  Aztán az előjáték után belevágtunk az igazi aktusba - színpadon újra a Tereskova, Misibácsival, Julikaláccsal, Öcsivel, Kozmosszal (megint szerelmes lettem!), dobosLacival és egy nekem új vokalista leánnyal (Andi?), jah és a már említett gigagöndörszőke csellós arccal (Endre?). Igen ez már hiányzott, erre vágytam, ezt akartam Megkaphattuk végre a kőkemény Tereskova dózist és várhatóan jó darabig be is kell érni vele, de már erre is felkészültünk. Volt majdnem minden ami szem, fülnek ingere: Dióskalács, Kínai Fal, Buzi, Tarzan, Unikum...

  Ha már itt tartunk akkor adjunk a helynek is pár szót. Szeretjük a Trafót, mert szeretni kell és fontosnak, undergroundnak, kortársnak, művésznek és mindenféleképp naprakésznek érezzük magunkat, ha odajárunk. Persze a jegy mizériát megértem, persze nem baj, hogy drága és ihatatlan a bor, persze jó nekünk a korsó sör két pohárban is, persze üvegpohárba kérjük az italt, mert azzal úgysem mehetünk be a nagyterembe és persze az sem baj, ha elfogy a sör, de mi szeretünk odajárni, mert ad nekünk Tereskovát (is!). Vissza a felajzott tömeghez, ami mind Krisztát akarja, vagy így, vagy úgy, csak megkaphassa. Nemtudom, szeretjük, hisz itt vagyunk, de nem csak Róla szól, ott vannak mögötte a többiek is és így kerek az egész, bár ezt sokan másképp látják és feleslegesen istenítik a bolond nagyasszonyt ;-).
  
  szóval „Unikum”, „Kifestem a szemem”, „Cicalány”, „Akarok egy nőt” - és az elmaradhatatlan leszbi show, persze végig röhögve, bármennyire is próbálta Orsi „komolyan csinálni. A zenével sem volt probléma, régen nem játszottak és voltak döcögős részek, de így ismerjük, így szeretjük Őket. Az új vokalista lány is kitett magáért, bár Kriszta és Orsi páros már összeszokott színpadi műsorába nem tudott igazán csatlakozni. Ráadásnak „Száll az űrhajó” és megkaptuk a jogosan megkövetelt „Illatos a pinám”-at is. Nem voltak az igazi Krisztás hisztik, de annyira nem is hiányoztak. Ezt talán Ő is érezte, hogy ma inkább a buliért jöttek az emberek és nem a „bazdmegelősfaszozásért”, „elbasztukkeeezdjüüük előlrőőől” hisztizésért. Nem férhetett bele, hisz bizonytalan ideig ezzel kell beérnünk megint.
  
  Jó volt, én köszönöm Nektek, rám fért. Arról már nem is mesélek, hogy a koncert után kubai zenék szóltak a pincében, amatőr profi táncosokkal, akik közé csak dupla Becherovkával bírtam bemerészkedni és zsigerből nevetségessé tenni magam, az egészet megtetézve a Kashmírban a DM klubbal, hajjjaaaj, csókolom.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: