beszámoló [fesztivál]  2002. június 21. péntek   10:53

nincsen hozzászólás

   Az idei összejövetel mintegy jó másfél órás késéssel kezdődött, ezért az összegyűlt fekete ruhás rajongók türelmetlenül vártak a sörös pult és az asztalok körül. A kellemes, napsütötte időben - kis idő elteltével- színpadra lépett az est első vendége a Hetumoger. Eddig nem sokat hallottam a zenekarról, de lassacskán kialakult róluk a kép. Szövegeik alapján dallamos és sokféle motívummal megtűzdelt magyar pogány hagyományt követő metal az övék. Több fellépés után a közönség valószínűleg megismeri muzsikájukat. Előadott számaik: Csillagpor, Starchariot, Kárpátia trónja, Csillagösvény és Betyárok.
  
   Következő fellépő a budapesti Baskiria, melynek már komolyabb nézőserege is akadt, nem az afféle dallamosabb vonulatok megtestesítői. Már a külsejük is szigorú volt. A tagok egytől-egyig harci sminkben”, feszesen álltak a színpadon. Ezzel párhuzamosan show-juk is ilyen volt, megalkuvás nélküli, jéghideg, nordisztikus, vad csapkodás, amely szélviharként cikázott végig a termen. A hatás persze bombasztikus. Több helyen érezni lehetett a valószínűleg példakép- Marduk hatását, a produkciót pedig Péter extrém károgása tette teljessé. Előadott számaik: Baskiria, Kard által, Pogány diadal, Lángoló királyság, Örök vándorok, Megfertőzött világ, Ősök bosszúja.
  
   Utánuk a jól ismert Dark Clouds következett, és lezúzott mindenkit, aki tanúja volt a koncertjüknek. Túl nagy táboruk sajnos ezen a bulin nem volt, de aki végig nézte, az nem csalódhatott. A régi számok mellett az új lemez témáit/dalait is játszották (ez sajnos még mindig nem kapható az üzletekben!). Az új témák még súlyosabbak, még riffelősebbek, némi modern felhanggal megspékelve. Bár - személy szerint hozzám- a Nadir című lemez ős- Timat-os gitár frekvenciája közelebb állt. Előadott számaik: Pull, Suiciety, Its Back, Determined, 18-88-130, Get you, Bolt Thower. A fellépésük csúcspontja egy Moby Dick sláger (A körhinta) feldolgozása volt.
  
   Nem sokkal később át is adták a mikrofont egy új bandának, az év elején alakult Sin Of Kain-nak. Szerintem ők voltak az est legtehetségesebb fellépői. Eddig még csak egyszer láttam őket a Woodoo-ban néhány percre, az ott megszokott mostoha körülmények között, így a mostani fellépésük győzött meg igazán. Igazi Gothikus/ Black-metal az övék, a Cradle Of Filth és Dimmu Borgir irány vonalában. Pengeéles gitárok hasítanak a dalokba és remekül olvadnak egybe az elszállt, vagy éppen kísérteties szintetizátor témákba, majd kiteljesedéséként Krisztián extrém hanghatásai (károgása/ hörgése) koronázták a produkciót. Néha csellót is használt a zenekar, az Art Of Dethronement- ből kivált hölgy hangszeres-kíséretével. Feldolgozás a Cradle Of Filth: Summer Dying Fast-ja alapján keletkezett. A kiváló hangzást a technikusnak köszönhetjük. Van fantázia a zenekarban, jelentős siker várományosa lehet a magyar undergroundban, egy acélkezű dobos azonban még többet lendíthetne a fellépések színvonalán. Előadott számaik: For You, Foreword, Tongueless, Appearance, Cold Inside.

   Egy kis igazítás, és a tűzhányó show után következett a tagcseréken átment Moira (ex-Dementia) névre keresztelt fekete zúzda, Balázs, az énekes vezetésével. Tavaly láttam őket az Ancient előtt, azóta a tagcseréken kívül a zenében is erőteljes változás történt. A dallamok teljesen eltűntek, a helyüket átvették a Dark Throne-os tradíciók. Immár nyers, zabolátlan, sebesség mániás vadulás jellemző a formációra, az ének helyét extrém hanghatások (károgás ill. hörgés) váltották fel. Egy rendkívül húzós koncertet láthattunk a Moira tolmácsolásban. Előadott számaik: Reqviem for a Home; Blood, Honour and Pride; Jesu Blod (Dodheimsgard).
  
   Ezután kis változás történt a programban, mert elég nagy csúszással folyt a fesztivál és mivel a srácok (Malediction) Pécs/Komló környékiek, ezért kérték, hogy hadd cseréljék el a fellépés időpontját. Így a műsort a Malediction formáció folytatta, akik rövid idő alatt újra felpörgették a hangulatot ultra brutális floridai típusú death metal-jukkal. Tavaly előtt Pécsen láttam először őket és alaposan az emlékezetembe vésődött nevük. A mostani előadás sem maradt el a tőlük megszokott színvonaltól. Feszes, pörgős dob sound, a gitárok D alatt kettővel lehangolva, az énekes hangja pedig Corpsgrinder vagy Chris Barnes hangját idézte meg, a közönség nagy örömére. Osztatlan sikert arattak. Zenéjükben magas fokú precizitás jellemezte őket, és hangzás tekintetében is teljesen a csúcson voltak. Sajnos ekkora kezdtek lerövidülni a játékidők, így búcsút kellett mondani a zenekarnak. Előadott számaik: Children, Draconis, Nammtar, Cold Hand, Studio, Survivor.
  
   A következő fellépő az Agregator, akiket két héttel ezelőtt láthattunk már a Gothica fesztiválon is, programjuk ugyanaz volt. Az ő zenéjük a dallamokat sem nélkülözi, néhol Death-es, néhol Doom-os metal, bár az ének terén egy jobb torkot is elbírna a csapat, de a mély tónusú szövegmondás egy különleges hangulatot ad a zenének. A folytonos riffelés és a pörgős dobolás kellő súlyt ad az Agregator számára. Előadott számaik: Hattyútánc; Túlontúl; Bármi, ami árt; Sötét éden.
  
   Utolsóként az est főzenekara, a Christian Epidemic következett, a színpad függönye előtt megjelent a zenekar logója. Azon gondolkodtam, hogy a késői kezdés miatt a főzenekar faragott rá a legjobban, mert mind össze 20 percet játszhattak, pedig valószínűleg sokan főképp miattuk jöttek el. A lassan az álmosságba hanyatló hangulat újra felgyorsult. A C. E-nek igazi sajátos atmoszférát sikerült kialakítani, számaikban jeges fémként hasítanak a gitárok, hihetetlen tempóban dübörögnek a dobok, a billentyű pedig remekül egészíti ki a szélsőséges hangzást. Széles Zsolt hangja végigvág a dalok szerkezetén, ezt váltja Nagy László hörgése így, ez a két hang cseréli egymást, így továbbítva felénk a súlyos, és minden vallási nézettel szemben kíméletlen szövegeket. Előadott számaik: Újjászületett, Silentium, Gyász, Lehajtott fejjel. Sajnálatos módon ezek után a zenekar távozott a színpadról...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: