beszámoló [fesztivál]  2002. július 6. szombat   12:55

nincsen hozzászólás

   A fesztiválon nagyon pozitív dolognak volt tekinthető a büfések gazdasági szemlélete, mely szerint kapitalista árakon kínálták a szocialista választékot: pl. langymeleg Dréher dobozos sört 350 forintért és odaégetett lecsót 600 forintért. Ez a kétféle termék bizton állíthatom, hogy kapható volt. De elérkeztünk a fesztivál zárónapjához, Amiről már az elején biztosan tudhattuk, hogy nem lesz egy nyugodt nap. A Slayer beállása miatt 18 óra után egy kicsivel kezdhette meg műsorát az eredeti műsorterven kívül fellépő Szeg. Ez volt az első komolyabb debütálásuk. Erőteljes, sikálós Hc és Nu-metal elemekkel tarkított műsorukat alapos brutalitással, és jól elhelyezett káromkodás hegyekkel tűzdelték meg. Ez a hozzáállás biztosan nem hagyta hidegen a metal barátokat.
  
   Az ezután színpadra álló zenekar az eredeti műsortervben szereplő Cadaveres De Tortugas volt. A tőlük jól megszokott iramban foglalták el a színpadot és kezdték el műsorukat. Erőteljes szigorúság és megalkuvás nélküliség az, ahogy jellemezhetjük az előadásukat. Az első perctől fogva az eredendő pusztulást hozták el közénk. A zenéhez méltó őrületes beindulásra késztette a belső sorokban állókat. Roppantul erős bulit tudtak kreálni, mely építve rombolt. Ez a brutalitást a születendő magzatokat is elhajtotta. A koncert legvégén bonuszként Péter kiadásból visszamaradt hanghordozókat szórt a közönség közé.
  
   Következő fellépőnek a nemrég Észak-Amerikából visszatért Blind Myself jött ki a színpadra. Az eredeti várakozást is sikerült felülmúlniuk, és még kegyetlenebb hangzást produkálni, melyhez egy letaglózó színpadi show-t mutattak be. Nyitásnak a szegecseltkezű Gergő a biztonsági erők és a közönség nem kis megrökönyödésére többször egymásután bevetette magát a kéz tengerek közé. Ezt a produkciót többször megismételte a fellépésük alatt. Erőteljes HC alapú zenéjük nehezebben volt értelmezhető, mint a többi fesztiválfellépő műsora. Jóval fajsúlyosabb gitár alapú, disszonáns elemekkel felépített, fájdalmas és sikító, effektezett és sampleres muzsika volt. Az ő elemi brutalitásuk előszele volt a Slayer fesztivált megkoronázó fellépésének.
  
   A pillanatnyi nyár a koncert elején áztató záporba ment át. A szétázás még jobban tudta egyesíteni a rajongókat a Slayer kaotikumot és pusztulást előidéző muzsikájával. Frenetikus és egyben pokoljárás volt az első pillanattól fogva, ahogy megszólaltatták füst mögé bújva a Disciple”; War Ensamble”; Stain”; „Threshold”; Post”; Raining Blood” számokat. A Slayer őstagjai (Lombardo dob; Araya ének/ Bass; Hanneman és King gitár) a fokozhatatlant is túl lépték a füstgép ködje mögé bújva. Ez a füstös látvány mindent elborított, és összeolvasztott az eső miatt kicsapódott párával, mely a szétázott rajongókból áradt. Ahogy kell, úgy szólaltak meg az első hangtól az utolsóig a Hell Awaits”; Die”; Born Of Fire”; Blodline”; God send”; Spirit In Black”; Dead Skin Mask” dalok. A Slayer zenéje az Alfa és az Omega; a kezdet és a vég is egyben, a pokol mészárszéke. A feltörő sátáni sikoly és brutalitás kettőse, valamint az a kíméletlen hangerő, mely egyenként szakította le a fejeket a nyakakról, Az zúzta szét a hallójáratainkat, amikor tovább játszották a műsort a Seasons In The Abyss”; Payback”; „Mandatory Suicide”; Chemical Warfare”; South Of Heaven”; „Angel” című számokkal.
  
   A lejátszott számok mennyisége és kiadóssága ellenére is kevésnek találták a rajongók a pusztulás virágai által beadagolt szérumot. Többet és még többet, a befejezhetetlenséget akarta a közönség, a lassan ölő méreget. És legvégül, amit megállapíthatunk erről a fellépésről, hogy tanulmány, tanulmány, és még sokszor tanulmány! ez az egész megközelítőleg másfélórás koncert...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: