magazin [kiállítás]  2008. október 27. hétfő   10:25

nincsen hozzászólás

  Az egy estés prezentációk meghívottjai magyar és külföldi videó- illetve média művészek. Az esemény célja elsősorban a kortárs magyar videó művészettel foglalkozó alkotók bemutatása a külföldi szcéna képviselőivel egyetemben, másodsorban a videó művészet, mint olyan, megismertetése, felkarolása.
  
  Első meghívott előadó: Koronczi Endre
  
  1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán végzett. Munkássága első szakaszában a tárgyak, felületek, események, emberek, mozgások között létrejövő bonyolult és az idő dimenziójával árnyalt kapcsolatokat először festészeti eszközökkel vizsgálta, majd áttért eredetileg hétköznapi tárgyak használatára, illetve a hétköznapi helyzetek fotóval történő dokumentálására. 1997-ben Szinkron címmel a Budapest Galériában összegezte azt a műcsoportot, amely a tárgyak közelségét, érintkezését, súrlódását, egymásra hatását, egymást formálását vizsgálta szisztematikusan. Ezen szakasz emblematikus műve a zakókönyök által koptatott lambéria. A következő időben tárgyak és emberek közelségének emlékezetes művei a Testnyomatok címmel dokumentált hétköznapi nyomhagyások az emberi bőrön, bézból sapka nyoma a tar koponyán.
  
  2003-tól újabb pályaszakasz kezdődött a Csettegő-szépségverseny public art esemény megrendezésével, a nyomhagyás vizsgálatának terepe a társadalmi mező, az emberek közti kapcsolat lett. Ezekben a munkáiban általában saját arcát, testét viszi vásárra. A Bianco projekt keretében, miközben arcképével telematricázta a várost, önmagát és művészetét ajánlotta fel reklám-szolgálatként. A Gyenis Tiborral közösen készített [koronczi.hu/basic/ Basic] projekt „pszichotablóján” azokat az embereket gyűjtötte egy képre, akik fontos szerepet játszottak addigi életében, és megvizsgálta, vajon a művészet eszközeivel meddig feszítheti a személyesség határait. Extrém alvás című kísérletsorozatában pedig azzal próbálkozott, vajon egy felvétel kedvéért el tud-e bárhol, bármikor, akár a legkényesebb városi szituációban is aludni, ha akar. Performanszaiban és videóin általában valamilyen - hétköznapi szemszögből - abszurd feladatot tűz ki maga elé, hogy aztán a szituációt a maga által megszabott szabályrendszer mentén, művészeti eszközökkel próbálja meg feloldani vagy esetleg még feszültebbé tenni. Módszere a kitárulkozás és a folyamatos önreflexió: önarcképeiben és csoportportréin saját tükörképét figyeli, figyelteti. 2000-ben elindította az ikon.hu online szolgáltatást, mely a kortárs képzőművészeti intézmények számára lehetővé teszi, hogy a rendezvények időpontjait összehangolják, egymással egyeztessék.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: