beszámoló [fesztivál]  2002. április 24. szerda   11:35

nincsen hozzászólás

   A hétfői napok nem kifejezetten tartoznak a kedvenc napjaim közé, pláne ha az előtte levő hétvégén nem volt egy fikarcnyi pihenőm se. Ennek ellenére legyűrkőzve minden nyűgömet keltem útra délután öt óra tájban, annak tudatában, hogy a koncertek csak este tíz óra után kezdődnek. Na nem bolondultam meg, csak volt egy kis (fel)tennivalóm koncertteremben, mielőtt beözönlik a tömeg. Az 53-as buszról leszállva kis nosztalgiahangulat ütötte meg lelkemet, mivel régebben (olyan tizennégy évvel ezelőtt) errefelé jártam iskolába. A korai időpont ellenére a helyszínen már nyüzsögtek az emberek. Kollégium lévén ezen nem is csodálkoztam. Legutóbb amikor erre jártam, azaz két évvel ezelőtt éppen Boban Markovic-ék fújták a talpalávalót.
  
   Kicsit később a kollégium pincerendszerében elbújtatott, kicsiny kocsmában - mely az Undorground névre hallgatott - futottam össze pár ismerőssel. A helynek három plusz piros pontot szavazok, mert lehetett tokaji szamorodnit(1) és tokaji aszút(2) kapni és a legkülönfélébb mixeket kevertetni(3) ezek közül is megragadt bennem a „Süsü lehellete” nevezetű ital. A hangszórókból a Balaton zenekar egy technosított remixe szólt éppen, mikoris hegyezni kezdük a fülünket, hogy valahonnan nagyon ismerős a dalszöveg ezalatt az elektronikus ízű zene alatt.
  
   Este tíz óra tájban zendített rá a Nulladik Változat a bejáratnál lévő kisszínpadon. Az első taktusokat sajnos lekéstük, mivel a kelleténél lassabban szürcsöltük ki a pincében a poharak tartalmát. Változaték az idők folyamán nem sokat változtattak zenei stílusukon, s ez legyen előnyükre mondva. Legelőször, ha jók a visszaemlékezéseim, akkor 1995 őszén láttam őket a Fiatal Művészek Klubjában, ahol is előttük léptünk fel. Akkoriban ugyanis éppen egy kísérletezgetős zenei világú zenekar gitárosa voltam, amolyan tech-rock-folk (dobgép-gitárok-hegedű) stílusban nyomtuk. Ennek számomra már vége, de a Nulladik Változat úgy néz ki, túlélte az idők folyamán a magyar zenei életre hömpölygő divatirányzatok néhol agresszív, „jófej” támadásait és megmaradt önmagánál. És ez megbecsülendő ebben a manapság felgyorsult divatzenekar dömpingben.
  
   Sajnos a különböző színpadokon lezajlott koncertek időpontjai nem voltak összehangolva, így az Anima Sound System kezdéséről lekéstem. Ezt követően még vagy kétszer tettem meg a kis-és nagyszínpad közti távolságot, míg vége nem lett a Nulladik Változatnak. Az Animára kellemes számú közönség gyűlt össze, azaz nem voltak túl kevesen, de nem is volt tömegnyomor. A hangzás rendben volt, a számok „szokásosan” egy picit átalakítva, de jól szóltak Prieger Zsolt irányításának köszönhetően, aki hátul a keverőknél tekergette intenzíven a potikat. A koncert végefelé fellépett egy MC is (á´la Dubcity) elrappelve egy számot. Volt egy-két új szám is melyeket eddig nem hallottam, tán az új lemezen lesznek... Befejezésül pedig a Hajnal hangzott fel olyan éjjeli egy óra tájban. A CPg koncertről valahogy lemaradtam (volt egyáltalán?) mivel az emeleten lévő színpadot(színpadokat?) ritkán közelítettem meg. Amikor éppen arrafelé jártam, akkor egy aprócska, megvilágítatlan tornateremben küzdött a csekély számban jelenlévő nézők kegyeiért egy Metallica számokat játszó zenekar. Ezt követően sikerült még elérnem a többiekkel együtt az egy óra ötvenötös, óránként járó 153É buszt.

   Másnap, kedden más dolgom nem lévén este fél tízre értem a helyszínre, mikoris a fellépésre készülődő Hiperkarma még az öltözőben lógatta a lábát. Aztán a lassan gyülekező rajongók nagy-nagy örömére végre a kisszínpadon megjelentek mind a hatan. A megszokott kedvenc dalok mellett elhangzott egy új szerzemény is, melyet még sohasem hallottam. Első hallásra bíztató jelként adott egy kis ízelítőt a szeptemberben megjelenő legújabb Hiperkarma nagylemezről. Ez a koncert egyébként a február végén megjelent harmadik kislemez bemutatójának volt beharangozva, bár a kislemezen megjelent számok közt csak a két Hiperkarma című szám remixe jelentett újdonságot a ?(kérdőjel) és a Hiperkarma című régebbi számok mellett. Sajnos HK koncertekben nem úszkálhatunk nyakig, ritkán lépnek fel, talán az új album után normalizálódik a helyzet. Most gondolom el vannak foglalva az új dalok írásával. A nagyszínpadon mindeközben a Félix Tamara jazz-es hangulatú légkört létrehozó dallamai keringtek a Másfélre váró publikum körül. A Hiperkarma koncert, a tegnapi Változat koncerthez hasonlatosan belelógott a nagyszínpadon a húrok közé csapó Másfél előadásába, így nagy sajnálatomra megint egyszerre két helyen voltam kénytelen lenni egy azon időben. A Másfel-et is mostanság ritkábban láthatjuk, mivel ők is az Animához, a Hiperkarmához, a Quimby-hez, Heaven Street Seven-hez, Neo-hoz, Műszaki Hibához stb... hasonlatosan nagylemezzel terveznek megajándékozni minket remélhetően még az idén. A cucc az előző naphoz hasonlatosan jól szólt, a fényeket amolyan Másfel-esen a robotlámpák pásztázó nyalábjai uralták. A Fish! koncertről az előző napi CPg koncerthez hasonlatosan lemaradtam. Valahogy nem volt szerencsém az emeleti színpadokkal, de sebaj, ígérem bepótolom az itt kihagyott koncerteket legközelebb!
  
   A szerdai Kispál és a Borz koncertet kihagytam, mivel az előrejelzések azt mutatták, hogy e nap lesznek a legtöbben. Ez be is vált. Csütörtökön mondták, hogy mennyire sokan voltak előző nap, és nekem egyből a márciusi Pszinapszis-os Kispál koncert ugrott be, mikoris úgyszintén 900 forintos belépő mellett full ház volt az Almássy-n, szóval tömegnyomor, szardíniás konzerv és egyéb jelzővel ellátott had zsongta be a terem minden egyes négyzetcentiméterét. Így előre gondolkodva nem mentem el a koncertre.
  
   A csütörtöki napot ismételten a pincehelyiségben leledző italkimércében kezdtük, itt készülődvén fel a Budaörsi Napok 2002 (számomra) utsó napjára, mivel másnap, pénteken a Hárommajom Fesztiválra voltam hivatalos. Zsuzsinak, a Műszaki Hiba női torkának pont aznap lévén születésnapja, két torta is jutott. Egyet többedmagával jóízűen elfogyasztva, egyet meg (ha jól értesültem akkor a gesztenyés tortát) egymásra hajigálva/kenve s utána egymásról lenyalogatva sikerült elpusztítaniuk előlem az édességeket, mielőtt hozzájuthattam volna és is... Amúgy érdekes az, hogy tavaly is éppen amikor Zsuzsi szülinapja volt, akkor volt Műszaki Hiba és Quimby koncert. A nagyszínpadi soundcheck közben a terem bejárata előtti előtérben óriási rockdizsi vette kezdetét Beatrice, Rebublic, Neoton és Tankcsapda számokkal színesítve az estét. S az emberek minden létező helyen, asztalokon és a bárpultokon is táncoltak. Fent mindeközben a Világfa andalította zenéje zümmögte a fülünkbe különböző távoli világok hangulatát. Azt követően, hogy szélesre tárták a nagyterem ajtajait, percek alatt megtelt a nagyszínpad előtti tér. Sok ember azt hiszén, hogy a Quimby fog rázendíteni, az első sorokba fészkelte be magát. Így a Műszaki Hiba a színűltig telt teremben készülődhetett neki a koncertnek. A Műszaki Hibát ilyen jól még nem hallottam szólni, gratula a hangosítóknak. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a M.H.-t az Almássy-n láttam eddig a legtöbbet, és ott valahogy ritkán szól tökéletesen a hangrendszer, általában vagy az éneket nem érteni vagy gerjed az egész berendezés. Itt és most tökéletesen szóltak. A zenekar új basszgitárosa is jó bemutatkozási lehetőséget kapott itt. A Quimby ezekután ebben az előre felajzott hangulatban lendülhetett bele a buliba...
  
   A Budaörsi Napok hagyománya így összességében az idén is rátett egy lapáttal legendájához, s a zenekarok ís mindig szívesen jönnek ide, mert itt még nem volt rossz egyetlen buli sem, és ezennel kijelentem, hogy nem is lesz!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: