beszámoló [fesztivál]  2002. március 14. csütörtök   16:41

nincsen hozzászólás

   Az idei tavasz is a Pszinapszissal kezdődött, legalábbis a pszicológushallgatók és szimpatizánsok számára. Ez már a hatodik alkalom, de én csak harmadszorra voltam ott. Sajnos kimaradtam pénteken és vasárnap, és a szombati programoknak is csak töredékén vehettem részt egyéb elfoglaltságaim miatt. Az előző évekhez képest változás, hogy a műhelyeket nem az Izabella utcában tartották, hanem a Madách Gimnáziumban; a másik helyszín a jól bejáratott Almássy tér maradt. A rendezvény mindenkinek ajánlható, akit egy kicsit is érdekel a pszichológa, és egyáltalán nem kell szakértőnek lenni a felvillantott témákban. Sőt, talán hátrány is ebből a szempontból, ha valaki elmélyült ismerője egy-egy szakterületnek, hiszen nem biztos, hogy így sok újat nyújt ez a rendezvény. De nem is a száraz ismeretek átadása a cél, inkább az érdeklődés felkeltése, és a „szórakozva tanulás”. A „Pszinapszis” elnevezés sejteti a pszichológia helyét a természet-és társadalomtudományok határán: az elvont lélekfogalom elemzése mellett nagy szerep jut a racionális biológiának is.
   A programok mindig egy tágan értelmezhető téma köré szerveződnek, idén „Tükör-képek” lett a rendezvény alcíme. Gondolom nem kell magyarázni, miféle asszociációkat hívhat elő a tükör szó, az énképtől az identitásig. A különböző előadások, filmek, kerekasztal beszélgetések és műhelyek egy-egy mozaikdarabkát villantottak fel ezzel kapcsolatban.
  
   A szombati nap előadásai reggel 9-kor kezdődtek, az első blokk témája az iskola, a nevelés volt, előtérbe került a játék. Délután a mesék és mítoszok világában kalandozhattunk a jungi archetípusoktól kezdve a Gyűrűk Urán keresztül Harry Potterig. Réz András előadásán megtelt a Nagyterem, ebből is látszik, hogy az ismert filmesztéta mennyire népszerű, bár szerintem sokszor csak ismételgeti önmagát. Nem biztos, hogy az ismertség mindig együtt jár a kompetenciával, sőt. De ezt több meghívott előadóval kapcsolatban elmondhatnám. Ugyanebben az időben egy másik blokk a szexualitással fogalkozott. Stark András filmek segítségével beszélt a férfi, de főleg a női szerepekről, pszichoanalitikus szempontból közelítve a témát. Előadásának középpontjában Bunuel leginkább idevágó filmje, A vágy titokzatos tárgya állt. Bergmanra sajnos már nem jutott idő, és szerintem ebben a témakörben meg lehettett volna említeni Antonioni-t is. Eközben a Madách-ban műhelyeken vehetett részt, akinek volt annyi türelme, hogy végigállta a hosszú sorokat. Ezek keretében betekinthettek az érdeklődők a családterápia módszerébe, megismerkedhettek az önismereti csoportokkal vagy a sámándobolással. Este, még a koncertek előtt egyéb kulturális és zenei előadásokat is láthattunk, pl. indiai táncot vagy színházat.A kávéház szinte közvetítő szerepet játszott a tudomány és a művészetek között. Az „éjszakai élet” kb fél 11-kor kezdődött, kis késéssel. Először Felix Tamara és zenekara lépett fel, instrumentális dalokat játszva. Stílusuk talán az előző nap koncertező Dubcity-éhoz áll közel, mindenesetre teljesen más kategória, mint a Kispál. Utánuk ugyanis ők játszottak, kb 2 órát. Ha jól raktam össze az estéről maradt emlék-foszlányokat, úgy emlészem, rengeteg régi számot játszottak, ami nálam mindig pozitívum. Bár a kedvencemet, a Jelvény nélkül-t sajnos nem hallottam. Az előző koncertjeikhez hasonlóan most is akkora volt a tömeg, hogy teljesen hátra szorultunk.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: