beszámoló [fesztivál]  2002. február 1. péntek   14:25

nincsen hozzászólás

   Január 25-én, pénteken került sor az idei első Jazztopunk estre a Műcsarnok pincéjében. A Groundzero Punk Revival fantázianéven futó rendezvény egy sorozat egy darabját jelenti, tehát aki lemaradt róla, az nemsokára elmehet a következőre, a szervezők havi rendszerességet ígérnek. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a következőn is ugyanazt fogjuk kapni mint az előzőn. Nem kell megijednie annak sem, akitől idegen a punkok életformája, hiszen itt nincs szó biztosítótűkről vagy taréjról, az elnevezés inkább egyfajta élethez való hozzáállásra utal.
  
   Az ötlet a Tudósoktól, pontosabban dr. Máriástól származik, akiben Para-Kovács Imre szerint az a nagyszerű, hogy soha nincs szabadságon, tehát ha lejön a színpadról, pontosan olyan komplett ****, mint amikor felmegy. Ismerve az ő (P.-K. I.) egyedülállóan ironikus stílusát, ezt a kijelentést valószínűleg hatalmas elismerésként foghatjuk fel. Máriás nemcsak zenész, de író és képzőművész is, ez utóbbiról a pincében kiállított képei is tanúskodnak. Egy kisebb tárlatot rendezett az est alkalmából, az itt megjelent összes punk nagy csodálatára. Már a címe (Én már csak a politikusok segítségében reménykedem!) is arra hívja fel a figyelmet, hogy a közélet történései is erősen foglalkoztatják. A kiállítást nyolckor nyitotta meg az a Najmányi László, aki Máriáshoz hasonlóan szintén író és képzőművész főleg, de mellette hangjátékot is írt. Sőt, rendezett egy filmet a BBS-nél, A császár üzenete címmel. Nyakig benne van a kortárs kultúrában ő is.
  
   A megnyitó után egy kegyetlen színházat lehetett végignézni A vörös törpe visszatér címmel. Ezután a belső teremben levetítették a punk klasszikusairól, vagyis a Sex Pistols-ról szóló filmet, a The Great Rockandroll Swindle-t. Aki látta, valószínűleg megértette belőle, milyen is az igazi punk-filozófia.
   Érdekes eseménynek ígérkezett az árverés, amire a film után került sor. Sikerült túladni többek közt egy bőrcipőn és egy zsilettpenge medállal felszerelt láncon; a bevételt valószínűleg a megígért célra, vagyis a politikusok továbbképzésére és gyógyíttatására fogják fordítani. Néhány hónappal a választások előtt ez időszerű is lenne.
  
   A kocsma-részen ezalatt és ezelőtt dj „Kanadakáosz” csinált hangulatot a sörözéshez-borozáshoz (annak, aki ki tudta fizetni a 300 Ft-os sört). A hely egyébként nagyon hangulatos volt, a közönség szolid viselkedése pedig egyáltalán nem illett bele a klasszikus punk-sémába. Ennek persze csak örültem.
  
   Az est fénypontja a Tudósok koncertje volt, valamivel 11 után kezdtek el játszani. Az egyik legemlékezetesebb koncertjükként tartom számon azt, amikor a Ráday utcán játszottak, és egy ott lakó néni lekiabált, hogy hagyják már abba. De nem is szeretheti őket mindenki. Zenéjüket lehetetlen lenne leírni, talán a jazz és a punk (és még valami) sajátos és eredeti keveréke. Az biztos, hogy a 70-es évek végét idézik. A szöveg kiemelkedő szerepet kap náluk, Máriás ráadásul nemcsak zenél és énekel. Sokszor nem mindennapi történeteket mond el egy-egy számban nyugodtan, ráérősen, máskor meg ordít. Vagyis nem pusztán elénekel, hanem előad, kifejez. A rendezvény velük zárult, ugyanis a koncert után már nem szívesen láttak minket a múzeum dolgozói.
  
   Akit érdekel a kortárs művészet, annak mindenképpen ajánlott ellátogatni a Hősök terén, a Szépművészetivel szemben található Műcsarnokba, és ha szerencséje van, még Máriással is találkozhat.
   (Az est egy-egy pillanatáról videóvelvétel is készült, amit remélhetőleg a héten sikerül egy egységes teste tömöríteni)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: