beszámoló [koncert]  2002. július 26. péntek   15:18

nincsen hozzászólás

   1. Az új gitárossal kiegészült szentendrei metal-core banda egy meglepő kezdéssel rukkolt elő, mégpedig egy Iron Maiden feldolgozással, amit sajnos (meglepetésemre) kevesen ismertek fel. Ezután pedig belecsaptak a saját számaikba. Amelyeken bár lehet érezni, hogy még forrniuk kell, már egészen jó úton vannak afelé, amerre szeretnének haladni. Ez pedig egy kifejezetten metálosabb zenei világ. Akinek ismerősen csengenek azok a nevek, hogy Children Of Bodom, At The Gates, Dead Blue Sky, satöbbi satöbbi és netán szereti is ezeket a bandákat, annak tudom ajánlani, hogy érdeklődjön a Buried By Time iránt! Élőben nagyon jók a srácok. Egy valamit tudnék talán negatívumként felhozni, mégpedig azt, hogy Csabi nem beszél számok között, nem mondja el, hogy miről is énekel (hmmm....ez azért nem kicsit túlzás...), pedig ha jól tudom, akkor igenis lenne mit mondania. Amit remélni tudok, az- az, hogy a srácok elvonulnak lassan stúdióba, hogy végre meghallgathassam azokat a számokat tisztább minőségben is! Ui.: bocsi a fényekért!
  
   2. Nem is tudom, hol kezdjem. Amit a fővárosi Mind The Gap-ék csinálnak, az annyira nem áll hozzám közel, de el kell ismernem, hogy a stíluson belül nem egy rossz zenekar. Én a nu metal kategóriába sorolnám őket, bár az ő véleményükre is kiváncsi lennék e témával kapcsolatban. Kicsit olyan, mintha a Korn és a Linkin Park keveréke lenne a muzsika, remélem ezzel nem sértem meg őket. Volt itt minden, az ugrálástól a bólogató gityósokig, az éneklésektől az üvöltözésig... A koncert élvezhető volt. Bár picit hosszú. Ezt persze én mondom, aki nem híve ennek a fajta zenének. Rajongóknak szerintem még rövid is volt a szett.
  
   3. Már ismertem egy ideje ezt a svájci zenekart. Legalábbis az előző nevükön (Blue Water Boy) való ténykedésükről hallottam már régebben. Szerepeltek pár válogatáson (pl.: „Can´t stop this train” Join The Team Player; „Psalms & Hymns” Positive Outlook Records....stb stb), és kiadtak egy nagy lemezt. Hogy miért változtattak nevet, arról kérdezzétek őket a beszámoló végén található email címen.
   Hogy őszinte legyek, teljesen mást vártam az élő produkciótól. Ami nekem a lemezről lejött az egy Hot Water Music féle emo-sabb punkrock. Erre pedig kaptam egy iszonyatosan lendületes hardcore-t az arcomba! Mintha a Shai Hulud-ot és a fent említett Hot Water Music-ot kereszteznék... Egyszóval zseniális volt a szett. Hihetetlen energia szabadult fel a srácokból! Őszinték, egyszerűek, és mindenük a hardcore. Ezt nem is lehet elmondani vagy leírni. Ezt látni kell/kellett volna! Ja, a Crush My Calm-nak van mindene! Két kislemezük Vol. 1 és Vol. 2 címmel, homepage a www.crushmycalm.cjb.net alatt, és itt van a kontakt is: Christian Unsinn christian.unsinn@uni-konstanz.de

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: