interjú [hazai hangok]  2008. szeptember 26. péntek   10:20

nincsen hozzászólás

  A budapesti The Grenma tagjaival ezidáig még nem sikerült interjút készítenünk, de most végre ez a pillanat is elérkezett. A zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről Csongit, a banda énekesét faggattuk.
  
  
  Kérlek, mutasd be röviden a the Grenma tagjait azok számára, akik nem ismernek még benneteket, valamint hogy mikor és honnan indultatok.
  
  Hárman vagyunk, Matyi-dob, Dóri-basszusgitár, és én (Csongi) ének, gitár. 2004 óta létezik ez a felállás, Matyival még a gimiben voltunk osztálytársak, volt együttesünk is, persze zenélni nem tudtunk. Aztán tagcseréket követően később rátaláltunk Dórira. Vele kezdtük el komolyan venni ezt az egészet, ekkor születtek meg az első saját dalok, még angolul. Azóta meg jó sokat zenéltünk, már egy ideje háromjegyű a koncertjeink száma:)
  
  Tavaly megjelent a debütáló albumotok és most ősszel már jön is a folytatás. Mit lehet tudni előzetesen az új anyagról?
  
  Igen, már nagyban dolgozunk rajta. Az első anyag (szerintem) egy sima pop-punk album volt, most kicsit több hardcore-punk zenekar volt ránk hatással, hogy a végeredmény milyen lesz, azt nem tudom, de keményebb, mint az eddigiek. Talán a kettő között. Talán sima punk-rock, talán nem. „Blink-182 meets RiseAgainst...”:) De majd ha kész a lemez, visszatérünk rá.
  
  Ehhez a lemezhez már le is forgattátok az első klipet. Kivel, hol és milyen koncepció alapján történt a forgatás?
  
  Lengyel Andor volt a rendezője, ő olyan zenekarokkal dolgozott eddig, mint a depresszió, a junkies, a stereomilk, stb. Reményeink szerint napokon belül látható is lesz a kész anyag. Egyszerű, de nagyon szép image-klip, csepelen forgattunk a gyártelepen, jó lepukkant hátterekkel...
  
  A the Grenma fiatal létezésének ellenére egészen komoly bandákkal sikerült már turnéznotok. Milyen volt például a Junkies vagy a Zorall társaságában róni az utakat, éjszakákat?
  
  Midenkivel élmény volt játszani, de a legnagyobb turnénk, legtöbb koncertünk az Alvin és a mókusokkal volt, nekik köszönhetjük a legtöbbet. Azért jó nagy zenekarok előtt fellépni, mert így tanulhatsz a legtöbbet. Testközelből láthatod, hogy megy ez az egész komolyabb szinten. Emellett mi rengeteg tanácsot és segítséget kaptunk tőlük, arról nem beszélve, hogy nagyon jó barátságot is kötöttünk.
  
  Egy Tom DeLonge signatured gitáron játszol, ami elég limitált verzióban lett legyártva. Hogy sikerült hozzájutnod ehhez a ritkasághoz?
  
  Olvastam neten egy hirdetést, és rögtön lecsaptam rá. Mindig is szerettem volna egyet, és a mai napig is az egyik kedvencem. Az enyém csak egy Squier verzió, de még stúdióban is használom, minden egyes forintot megért... Sokan szidják, mert „buta”, elég egyszerű gitár, de ehhez a zenéhez (nekem) tökéletes.
  
  A hangodat nem csak az együttesben kamatoztatod, hanem szinkron színészként is. A tévénézők Téged hallhattak anno Dennis, a komisz hangjaként, de számos anime-ben, filmben és sorozatban is. Szenvedélyednek érzed a szinkront? Illetve mikor hallhatunk végre egy svéd pornófilm főszereplőjének magyarhangjaként?
  
  Abszolút szenvedély, már 18 éve dolgozom a szakmában. Nem tagadom, hogy ebből van pénzem, de tényleg nem csak azért csinálom. Mindig más, ettől izgalmas. Nem egyszerű, de nem nagyon találnék jobb melót... De azért nem vállalok el mindent:)
  
  Dóri és Matyi mivel foglakoznak a banda mellett?
  
  Dóri a bgf-en tanul kereskedelmet és marketinget angolul, mellette asszisztensként dolgozik, Matyi pedig most végzett el egy hangtechnikusi sulit, és épp ezen tudását kamatoztatja a gyakorlatban. Egy hangosítócégnél dolgozik, és a készülő lemezünknek is ő a hangmérnöke.
  
  Mi motivál benneteket a the Grenma tagjaként? Csalódottak vagytok, hogy idén nem Ti nyertétek az MTV Music Awards fődíját?
  
  Dehogyis. Ha jól tudom, most nem is voltunk jelölve:)
  Komolyra fordítva a szót: szerintem fontos tisztában lenni azzal, hogy épp hol tartunk. Se túl-, se alulbecsülni nem érdemes magunkat, egyik sem visz előre. Majd ha ott tartunk, hogy sorban jelölnek a díjakra, és sosem nyerünk, talán beszélhetünk csalódottságról... De addig is keményen dolgozunk, lépegetünk apránként felfele a ranglétrán. És jól is van ez így. Látjuk azt, hogy merre tovább, csak nem könnyű az út. De annál jobb érzés, ha saját erődből jutsz akár csak egy kicsit is előrébb.
  
  És végül tegyük fel, hogy egy hálás aranyhal is olvassa ezt az interjút, akitől kívánhatnátok hármat a bandával kapcsolatban. Mik lennének azok?
  
  Én biztos elosztanám a kívánságokat hármunk között, és kívánnék egy csomó hangszert. De most inkább nézzük a zenekar érdekeit...
  1. Jussunk el addig, ameddig csak lehet, anélkül, hogy később szembe kéne köpnünk saját magunkat. Azt szeretném, ha x év múlva visszanézek, igazán büszke lehessek arra, amit elértem, és hogy tudjam, nem kellett megalkudnom semmiért.
  2. Soha ne menjen a zenekar a barátságunk rovására. Elsősorban barátok vagyunk, csak azután zenész kollégák, és szeretném, ha ez így is maradna.
  3. Na jó, mégis maradt kívánság hangszereknek:) Sok-sok gitárt kérek. Meg a többieknek is valamit.
  
  Köszönjük az interjút, és sok sikert Nektek a jövőben magazinunk nevében is!
  
  Mi köszönjük!
  
  

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: