beszámoló [fesztivál]  2001. október 12. péntek   13:17

nincsen hozzászólás

   Immáron negyedik éve rendezik meg a Nagy Fül Fesztivált, melynek idén a Kultiplex adott otthont. A fesztivál szervezettségét mutatja, hogy kisebb nagyobb elcsúszásokkal, de nagyjából tartották a programot. Ez alól csak az utolsó, szombati nap volt kivétel, mert Király Ernő (citrafon) berendezéseinek terjedelme indokolta a nagyobb időcsúszást (erre majd később visszatérek). Nos hát megint KULTIPLEX. egyre inkább megszokhatjuk (végre) ezt a nevet. Mert nem csak a TILOS RÁDIÓ-nak, (aki egyelőre, 10 év után sem tudott sajnos frekvenciához jutni) hanem az OFF-nak (a különféle film fesztiváloknak) helyet adó közös üzemeltetésű kulturális helye. Sajnos a mai napig nem sikerült az épületet teljesen átalakítani, de most ne ennek az okait boncolgassuk. Nos hát sajnos idő hiányában nem sikerült tiszteletünket tenni az első napon, és megtekinteni a Feo and the Smids, Pieces of Brain, Ole Lukkoye, Peter Brötzmann fellépőket (szemelvényeket kiemelni a jelenlegi munkásságukból).
  
   De talán megbocsájtható, hogy a fesztivál másik két napján ottvoltunk az elejétől a végéig. Minden energiánkat és figyelmünket a fellépők-re/-nek szenteltük. Betekintést kaptunk a két napon fellépők stílusirányzataira. A rövid, 1-1,5 órás műsorokból csak kis keresztmetszetet lehetett megállapítani. Ezen a két napon nem a popularitás és a könnyen emészthető zenék voltak fellelhetők. Igaz, a tökéletes hallású emberek, akik eljöttek, itt is meghallották a zenét és nem utolsó sorban a zenét. Ez a fajta megközelítés bebizonyította, hogy a jelenleg futó zenei posványban is található igazi érték és van reá igény. De valahogy meg kell rá találni a helyet és az embereket. Igazán tökéletes és változó hangulatokat láthattunk és hallhattunk, melyet a hangtechnika is teljesen kiemelt. Ez az egész hordozta ezeknek a zenészeknek az elképzelését, melyet egyenesben kaptunk, hol sípolássssssal, hol pedig csak úgy az elemi erejével, kísérleteivel és tisztaságával. (Nos mielőtt még teljesen belebonyolódnék ebbe, elkezdeném, úgy ahogy mi láttuk és hallottuk). Az élő zene szépsége, ahogy látszott a szenvedés a zenészek arcán, és a zene születésének gyönyöre, amely előttünk lesz azzá, ami keletkezik. Pontosan ezt a szenvedést éreztem én is, ahogy megszólalt, és ami keletkezett belőle. Ez a fájdalom a művészet fájdalma, ahogy megvív velünk és mi vele.

  A második nap október 5, péntek
  
   A programfüzet által leközölt időponttól eltérve egy kicsit később, úgy 20.30-kor kezdtek egymás után felsorakozni az est fellépői:
  
   Gruppo delle Azioni Progressive, azaz GAP (Cro): Igazi free jazz formáció, akik szigorúan csak a hagyományos rézfúvós hangszereken játszottak, csellóval kiegészülve. Nagyon feltűnően kijött a fúvósok tökéletes képzettsége, és finom játékos megközelítése a jazz eme nem igazán könnyen befogadható és játszható stílusában. Néhol melankolikus és néhol a free-jazz legszebb elemeit vonultatják fel (már ha beszélhetünk ilyenről). Zeneakadémiai tudásuk lehetőséget adott arra, hogy zenéjük fájdalmasan gyönyörűnek és keservesenen dobhártyaszaggatónak érezzük A GAP után a magyar underground kultúra népszerű terjesztője, a Tudósok zenekar következett. A koncert gerincét a Szupergyár alkotta, és Dr. Máriás zenei géniusza köré csoportosuló zenész barátai, akik rettenetesen lüktető képi világot tudnak elővarázsolni tarsolyukból. Ez szinte kimeríthetetlen. A szöveg világa igazi tragikomédia, amiben megtalálható a gyermeki egyszerűség és a felnőtt komplexitás is.
  
   Peter Cusack and Chris Cutler (GB): Különleges zenei világot hoztak létre, ami nem igazán nevezhető szokványosnak. A színpadon együtt alkotnak közöset, de az eredményig külön-külön jutnak el. Cutler maga mágikus módján kezeli az ütős hangszereket, míg Cusack extrémen átalakított mandolinján a természet hangjait elevenítette és jelenítette meg előttünk. Ezek az összhatása egy különleges zenei hangzást produkált.
  
   Palinxs (NL): Nem fertőzte meg őket digitális korszak. Ők hagyományos hangszereken valósították meg mindazt, amit mások már csak gépekkel tudnak reprodukálni. Sajátos kísérletező és újító fantáziájuk megmutatta, hogy lehet a különböző zenei irányzatok között tisztán mozogni. Ezáltal is bebizonyították, hogy hagyományos hangszereken minden előadható és minden eljátszható, csak másképpen és természetesebben.

   Zlodeji Uši (CZ), azaz a Szomjas Fülek formáció: Ők voltak a szombati nap első fellépője, ami nagyban meghatározta az egész este hangulatát. A zenei ízlésük elég széles palettán mozgott, de ez nem csökkentette művészetük értékét. Az elhangzott saját szerzemények között felfedezhetünk a Winetou-tól kezdve mindent, egészen a sajátos bajor mulatos zenéig Az egyik zeneszerzőjük a pózanos, aki frakkban tisztelte meg a közönségét. Ez tűnhetett egy szép gesztusnak is, bár kinézetnek sem volt utolsó. Ezen a koncerten bebizonyosodott, hogy akármilyen tárgy felhasználható zeneszerszámnak, csak úgy kell használni (gondolok itt a lufira, mint fúvós hangszer, és a lépegető birodalmi katonára is). Azt tudnunk kell, hogy Winetou szelleme lebeg Brno felett!
  
   Ladik Katalin és Király Ernő (YU): Közös projectjük bevezetőjében a művésznő két mikrofon közé feszített hungarocell női fejrom mögött adta elő élvezetes programját a mikrofonok és hangképző szervei által generálva, ami ez által sokszínűre és néhol fájdalmasra sikeredett. Ez a hangulat kifejeződött mozdulatain is. Egy ember a sok közül, és túl a nyolcvanon, egy ember, aki nem törődött bele a fölötte elmúló időbe, aki természetesen ember, nagyon szerény és alkotó. Sajátos kísérletező szellem, aki a citerát a nagyon-hangszerből és néhány körülötte lévő furcsa tárgyakból készített eredeti és egyedi hangszereket magának, mint Lois Viktor, akit szintén csak ritkán láthat a nagyközönség és a műértő elszállt közönség. A felhangzott művek előtt természetesen felkonferálta az elhangzó kompozíciók címeit.
  
   Morzelpronk (NL): Sokszor giccses popularitással és érzékenységgel adták elő számaik egy részét, amiben felfedezhettünk néhány (ismert) slágert is. Elementális gondolati világukat tükrözi a jazz és a blues sajátos felfogása. Ezeket a zenei gondolatokat szívesen fogadta be a közönség, aminek látható és hallható jelét adták. Blurt (GB): A fesztivált záró Ted Milton és állandó formációja lenyűgöző és fantasztikus produkciót nyújtott. Egyszerűsége és vibráló erejű szaxofon játék -tudása sokkolta a közönséget. Milton hihetetlen vidám és impulzív, olykor rettenetesen torokszorító. Néha olyan ez a zene, mintha valamilyen előadást nézne az ember, amit nem ért, de nem is ez a lényeg, csak a varázslat és az erő, ami áramlik belőle.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: