beszámoló [koncert]  2008. július 12. szombat   13:56

nincsen hozzászólás

  A brit Paradise Lost úgy látszik, már csak nyári, szabadtéri bulikra látogat el hazánkba. A három évvel ezelőtti Sportszigetes fellépés után most a Zöld Pardonban üdvözölhették a rajongók a dark, gothic metal zenét játszó bandát.
  
  A helyszín kiválasztása a meglepetés erejével hatott rám, a Zöld Pardonnak köszönhetően csak jelképes összegű belépő azonban nagyon kedvező lehetőséget teremtett a rajongóknak. Bár tartottam attól, hogy emiatt tömegnyomor lesz a helyszínen, de a szép számmal érkező nézősereg ellenére kényelmesen el lehetett férni. A sajtótájékoztatót követően, ahol Nick Holmes énekes és Aaron Aedy gitáros válaszoltak a kérdésekre, nem sokkal el is kezdődött a koncert.
  
  A Paradise Lost pályafutása során több zenei stílust képviselt: a death/doom metalból indulva, a gothic metal egyik alaplemezének megalkotása után lágyabb zenei irányba mozdultak, és néhány lemezzel a metal-ból is kikancsintottak a mainstream világába. Az utolsó két albumnál azonban ismét metalosabbra vették a figurát: lényeges durvulás, keményedés érhető tetten az In Requiem és a Paradise Lost című lemezeken. Az itt levezényelt mindössze egy órás koncerten minden érából igyekeztek válogatni, egy változatos koncertprogramot hallhattunk. A tavaly megjelent In Requiem című lemezről hallhattuk a The Enemy, az Ash And Debris, a Requiem, az Unreachable és a Never For The Damned című nótákat. A Symbol Of Life lemezt a No Celebration és a ráadásban játszott Erased képviselte, a One Second albumról pedig a slágeres címadó és a szintén nagy sláger Say Just Words hangzottak el. Szerencsére a banda régebbi időszakából is felcsendültek dalok, úgy mint az Enchantment a Draconian Times-ról, az Embers Fire az Icon-ról, az As I Die és a Pity The Sadness a Shades Of God-ról, sőt még a Gothic album címadóját is eljátszották. Bár még így is támadt a hiányérzetem a fellépés végén, például a Hallowed Land és a True Belief távolmaradása miatt, de hát ne legyünk telhetetlenek. A jó koncertprogram mellett a zenészek teljesítményére sem lehetett panasz: Nick Holmes finom énekdallamai mellett Greg Mackintosh és Aaron Aedy fogós, dallamos gitártémáiban, Steve Edmondson basszusozásában és Jeff Singer pontos, húzós dobolásában is gyönyörködhettünk. A fellépés hangulata is jó volt, a közönség tapsolással és együtténekléssel fejezte ki tetszését. A színpadon is jó hangulat uralkodott: a gitárosok vad headbangeléssel nyűtték a gitárhúrokat, és Nick Holmes is közlékeny kedvében volt, a számok közben több vicces hozzászólással szórakoztatta a hallgatóságot. A hangzás már annyira nem kényeztette a füleinket: bár minden hangszert ki lehetett hallani, elég mély tartományban szólt a muzsika, és nem dörrent meg meggyőző erővel.
  
  A hangzás gyengeségei és a rövid játékidő ellenére egy nagyon kellemes koncertet tekinthettek meg a Zöld Pardonba látogatók, és az ár-érték arányt tekintve egy mindenképpen kiemelkedő eseménynek lehettünk tanúi. Biztosan fogjuk még hazánkban látni a Paradise Lost-ot, a kérdés már csak az, hogy ismét egy nyári, szabadtéri rendezvényen fognak legközelebb feltűnni, vagy egy klubbuli keretében láthatjuk majd őket.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: