beszámoló [fesztivál] 2001. július 13. péntek 16:23
nincsen hozzászólás
szerző: CsibuMezőtúri Wanted Fesztivál 2001 Ahol a kurta farkú malac túr? 2001 július 4-7, Mezőtúr
Ez talán nem mesébe illő történet, itt nincsenek hősök, csak sztárok. Tanulságot is hiába keresek benne, nem nagyon lelem. A szinoníma a kettő között csak annyi, hogy van egy kaland, amit végig kell járni. És általában mind a kettőben jól sül el.
Tehát a tradíció folytatódik. Idén hogy is kezdődött? Régi ismerősök, olyan emberekkel fut össze az ember, akikre nem is számított volna. Egyből a bejáratnál egy ember, akit minden koncert előtt látok és mindig ugyanazt a mondatot mondja. Próbáltam elkerülni, sikertelenül: „Adj egy kis pénzt”. A szimpatikus és bőbeszédű fiatalember mellől sajnos távoznom kellett ezek után. Javasoltam neki egy diktafon közbeiktatását, így megússza a fölöslegesen ismételgetett proclamációját. (Egyébként tényleg találkoztam olyan emberrel, akit tavaly láttam utoljára, pont ezen a fesztiválon). Ha jellemezni tudnám leginkább ezt a bulit, részemről csak egy idézettel tudnám: „A boroskólák és a vodka dzsúzok”. De ez nem takarja az időm nagyrészének eltöltését. De jócskán fordítottam erre a tevékenységre. Megfigyelésem szerint sokan így voltak vele:-)
A fesztiválon aranyéremmel illetném az Uhrin Benedek koncertet. A már nagy slágerszámot, a Rebekát, Bence bácsi háromszor is „elénekelte” a kedvünkért. Én persze végigtomboltam erőm és józanságom függvényében. De emberek, nem gondoljátok hogy ez már egy kissé unalmas? Ez az ifjú lélek - ahogy az egyik barátom mondaná - tipikusan magyar termék. Annyira rossz, hogy szinte már jó. Valaki kijelenti erről a zenéről, hogy ez hallgatható és vezető egyéniségként kiáll, mire észbe kapunk addigra rajongók milliói követik az ötletét.
A sátrak közül a legjobban a hangszerkiállító sátor tetszett. Én is játszottam, úgyhogy kissé elfogultan állok hozzá:-) Azt hiszem nem adom alább a mércét, csak fél milliós gitárt választottam ki elsőleg. Köszönöm a segítségét az Orion nevezetű együttes basszusgitárosának és szólógitárosának.
Az emberek közül idén sajnos nem találkoztam olyannal, aki Istennek képzelte magát, de találkoztam egy másikkal, aki kifejtette nekem, hogy a társadalom miatt nem szabadok az emberek, és a tudomány mai állása szerint, az elektronokat tovább osztva, a Semmit kapjuk. És íme a semmiből itt terem egy asztal! Azt hiszem többet nem állok szóba ezek után senkivel egy fesztiválon...
Bár úgy kezdtem a cikket, hogy megpróbálok nem tanulságot levonni az egészből. Mégis találtam egyet. Ebben a pionír környezetben, aki a kétes színű vízből iszik, hamar megöregszik!
16:23
