szerző: KaktuszVolt egyszer egy buli Halásztelken... Goa parti beszámoló
Azt szokták mondani, hogy a spontán bulik a legjobbak. Ezzel szemben milyen az a buli amelyikről sokan állítják, hogy jó, de kevesen tudják hol van? Nem szeretnék véleményt nyilvánítani, mivel nem ez a dolgom, de sajnos elfogult vagyok.
Egy goa partiról van szó, amely Halásztelken volt három évvel ezelőtt.
A goa parti az a hely ahová este tizenegy óra után érdemes megérkezni. A közönség nagyrésze éjfél és egy óra között érkezik, bár ez változó.
A helyszínt megtalálni külön kaland volt, főleg gyalogosan. Közben kellemes izgalom kerülgetett: mi lehet bent? Ha az ember átmászott a parkolónak kinevezett tisztás fejetlenségén, akkor már minden rendben. Némi belépő, majd kezdődhet az utazás”.
A hely egy erdő közepén található, amely az előbb említett parkolóból, egy tánctérből és egy pihenőtisztásból áll. A tánctér közepén óriási tűz ég, mely körül több száz fiatal táncol. A dekorációt leginkább a természet adja. Csak a tér szélén álló teherautón vannak színes leplek. Ezen a teherautón dolgoznak egyébként a dj-k.
Sokan vannak, több százan vagy még többen, nem igazán szeretnék találgatni. A hangulat sajátságos, de aki nincs hozzászokva, vagy nem eléggé figyelmes annak furcsa lehet. Első ránézésre felszínességet és talán némi közönyt érez az ember, de ha jobban figyel, észreveszi, hogy a dolgok összefolynak és csak a zene fontos. A társaság egyébként mindenféle szempontból eléggé vegyes.
A tánctér közepén lobogó tűz fényében, a zenére így vagy úgy táncoló-mozgó embereket figyelve arra gondolok, hogy vajon miért ilyen nehéz megtalálni ezeket a partikat. Ez az ami kényes kérdés, de jobb így
A táncoló tömeg, az emberek figyelése és a zene teljesen leköt mindenkit. Ez nem az a hely ahol beszélgetni lehet. Az igazi hangulatot mégis tánc közben érzi az ember. Ég a tűz, körülötted sok ember - néhányan az intim zónádban -, de a zenére érdemes figyelni. Utazol, lebegsz. Nem kell koncentrálni, csak hallgatni, hagyni, hogy érvényesüljön a ritmus és az egyedi dallamvilág. Az idő fogalma teljesen elvont lesz, és csak akkor érzed, mennyit táncoltál amikor abbahagyod, mert mondjuk szomjas vagy és beállsz a büfé előtt álló népes tömegbe. A büfé talán az egyetlen negatív élmény egy partin. Sokan vannak és drága. Szórakozóhelyi árfekvés. Több szót ez nem érdemel. De a büfében tudatosul bennünk, hogy mennyit táncoltunk.
Némi kiruccanás a pihenőben, ahol teázó is található és ahol jóval lassabb és megnyugtatóbb zene szól.
Itt a közönség kisebb-nagyobb csoportokban üldögél, vagy fekszik a magával hozott pokrócokon, vagy a kirakott ülőkéken, vagy a földön. Kinek, hogy. Itt lehet egy kicsit relaxálni és beszélgetni. A fáradalmakat gyorsan ki lehet pihenni, bár a zene, a tűz és az élmény feledteti azt.
A másik tisztáson lebilincselő látvány fogad: a tűzzsonglőrök. Fiúk és lányok vegyesen égő ördögbotokkal és láncon forgatható égőkkel szórakoztatják a közönséget. Néha követve néha szándékosan elvétve a zene rit-musát. Ezt kár lenne kihagyni. Ügyesek, gyönyörű amit csinálnak.
Miután befejezték, a körben állók visszatérnek a tűz körül táncolók közé, ahol újabb látványosság fogad.
Egy szervező pohárral a kezében a tűzhöz furakszik és körbejárva távolabb tolja az embereket a tűztől, majd a pohár tartalmát a tűzre önti, ami nagyot lobban. A közönség tombol, néhányan sikítanak. Nagyon bejön a buli!” - hallom néhány körülöttem állótól. Magamban helyeselve arra gondolok, milyen egyszerű és látványos az egész.
Most egy kicsit kalandozzunk! Abban egyetérthetünk, hogy a szabadtéri partik jobbak, mint az ún. zárthelyi partik (pl.: tűz, amit egy kisebb tűzijáték nem igazán tud pótolni).A szabadtéri partik legfőbb varázsa mégis az, amikor hajnalodik. Ez pótolhatatlan és kihagyhatatlan élmény. Szürkületkor a tüzet hagyják teljesen leégni. Pirkad, majd felkel a nap. A közönség táncol. Kövér, langyos vízcseppeket érez az ember szétterülni az arcán és a kezén. Kevesebben vannak és néhányan már hazafelé indulnak, mégis a felkelő nap sugarainál még sokan táncolnak. Körülnézve, úgy veszem észre, sokaknak ez a tetőpont. A dj jól tudja ezt, és kitesz magáért, ami maximálisan sikerül neki. A határok végleg feloldódnak, a dallamok talán most visznek el a legmesszebbre. Bármennyire közhely, de erre nincs szó.
Később az izgalom és a varázslat többeknél fáradtságba fordul. A legkitartóbbak még délelőtt tizenegyig bírják, de a dj ekkor már kezdi csökkenteni a hangerőt, majd a szervezők elkezdik szétszerelni a hangfalakat. Ez az a pillanat amikor a leglelkesebbek is abbahagyják a táncot. Nem kell szólni senkinek. Vége.
Nem tudom mennyire tudtam visszaadni azt ami egy goa partin történik. Megpróbáltam. Ezt az olvasó hivatott eldönteni.
Jeleztem: nem szeretnék véleményt nyilvánítani, nem ez a dolgom. Mégsem bírom ki, hogy ne tegyem: nagyon jó volt!
Beszéltem olyanokkal akik már unják a goa partikat, de ha tehetik mindegyikre elmennek. Megértem.
Beszéltem olyanokkal is akik nem szeretik (pl.: Nem az én világom.”, vagy Puttyogás!”, stb) és azt ajánlottam, hogy egyszer menjenek el egy szabadtéri partira. Megéri!
14:13
