szerző: CsibuGreenpop Fesztivál Egy poros fesztivál 2001 május 25-26, Tabán
Talán furcsának tűnik, hogy ezt a jelzőt használom, hiszen szinte mindegyik szabadtéri bulira el lehetne mondani, hogy poros. Rosszabb esetben sáros, mint amilyen Csörge-tó szokott lenni. És akkor már egyből az jut az embernek az eszébe, hogy igénytelen is. Itt erről szó nincs, ne essünk félreértésekbe. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy életveszélyes lett volna előremenni. Legalább is gázálarccal javasolt.
Amikor én tavaly a Tabánban voltam, különös élményekre tettem szert, amit idén hiányoltam. Furcsának tartottam, amikor egy idősebb (én 50-nek tippeltem) borostás férfi felmászott a domboldalban terpeszkedő fára és ette a levelét. Gondoltam ez egyszer szemet hunyok, de amikor láttam, hogy divattá vált és már 6-an 7-en ugráltak rá, és próbálták kimeríteni (szerintem) csillapíthatatlan éhségüket, akkor kissé meglepődtem. Bár lehet, hogy csak magamból indulok ki, mivel nincs olyan szer, ami nálam azt kiváltaná, hogy félelmet nem ismerő bátorsággal megküzdjek ilyen fajta akadályokkal. No mindegy.
Az az igazság, hogy a pénteki koncertekből nem sokra emlékszem, mert mindig elráncigáltak mindenfelé, ami abban a pillanatban érdekesebbnek bizonyult. Láttam egy hatalmas darázsfészket, amit az egyik ismerősöm megdobált homokkal, láttam a domboldalról leguruló embereket, akik azon versenyeztek, hogy ki ér le előbb, és láttam egy hatalmas kutyát, aki mindenkire ráugrott. Na és, a helyszínen nem szolgáltak fel dohányárút (vagy csak elfogyott), és ezért néha le kellett lépnem. Ami igazán megmaradt a koncertekből, az a Nyers volt. Ugyanis azóta nem hallottam őket, mióta elhagyta egy srác a kazettámat, amit, emlékszem még 400 forintért, kedvezményesen vettem a Nyugatinál Uhrin Benedek helyett. Hogy miért tetszett annyira az a koncert? Mert szinte csak régi számokat adtak, nekem azok meg jobban bejönnek. Utána Quimby volt. A zenekar koncertjéről teljesen semleges a véleményem, ezért nem is kívánom részletezni:-).
Másnap eléggé kipihentem a fáradalmaimat, és ezért legnagyobb bánatomra lemaradtam Cicanaciról és a Bankruptról, az egyik favoritomról. De ami utána jött, felejthetetlen élményt nyújtott: Az argentin punk zenekar, az Argies. Meg is tárgyaltam az egyik ismerősömmel, hogy milyen ritkák az ilyen igazi punk együttesek. Legalább is Magyarországról már rég letűntek. Utána jött egy másik kedvencem, a Rémember. Még soha nem láttam őket ilyen nagy színpadon, pedig már 4 éve ismerem őket. Legutóbb még a magyar zenetévén is látni véltem a klipjüket. Innen már csak néhány lépés a csúcs! Egyébként őket tartom az egyik legtehetségesebb magyar zenekarnak, többen úgy gondolják, hogy sok esélyük van a külföldi sikerhez (egy időben még az Mtv is játszotta az egyik számukat). Az est zárókoncertje a Másfél volt, itt félretettem az összes gátlásomat és én is ott táncoltam a porban a többiekkel. Bár majd meg fulladtam, mégis jó volt. Köszönjük az egész rendezvényt Marsi Lászlónak!
u.i.: ha minden összejön akkor lesz mozgó-hangos képsorozat (koncertvideó) az Argies-től!
15:18
