szerző: GD’SPokolgép lemezbemutató 2002 április 20, Petőfi Csarnok
Akárhogy is nézzük, a fémszív ismét megdobbanhatott a Pokolgép rajongók testében. Egy újabb ünnepet ülhettek a „Te sem vagy más” lemez megjelenése alkalmából megrendezett lemezbemutató koncerten. Kicsit több volt, mint egy új lemez bemutatója.
A kezdeti időszakot felvezető Alison Hell és a Remorse fellépése csak szórványos érdeklődést váltott ki a metal rajongókból, akik inkább a Pokolgép fellépésére izzították a lelküket, testüket és a teljes lényüket.
Pedig aki nem látta ezt a két előzenekart, az egy meghatározó élménytől fosztotta meg magát. A bevezető akkordokat és a hangulat felvezetését az elsőnek fellépő Alison Hell biztosította. Nagyon tömör, fémes és zúzós hangzású fellépést láthattunk tőlük a rendelkezésükre álló rövidke idő alatt. Kellemes összhanggal lepték meg a közönséget. A zenekar és a mimikában gazdag, rekedtesen szigorú hangú énekes hibátlan produkciót tett le a Petőfi Csarnok deszkáira.
A velős, de rövid produkciójuk után a Remorse vette át a hangulat fokozását. Dallamos, de erotikától mentes tiszta zenével ajándékozta meg a fokozatosan érkezőket. A produkciójuk sajnos nem hagyott annyira mély nyomot bennem (igaz, lehet hogy azért, mert most láttam őket először....? ), mint az Alison Hell. Az előzenekarok fellépése után, már csak a dedikált gitár gyors kisorsolása és a koncert maradt hátra.
Hosszú évek óta újra össze sereglettek a Pokolgépisták hajdani veteránjai, és az új nemzedék lelkes tagjai, hogy újra együtt ünnepeljenek. A földről, emeljék fel a láncokat a levegőbe, és így engedjék ki a palackból a szellemeket.
Az est tragikusnak és kínosnak mondott része következett a koncert helyett. Akkor még senki sem tudta, hogy a klipforgatás helyett ´Készátverés show´-t fognak forgatni, hogy így vegyenek palira több ezer embert. A rengeteg feldolgozást megért Carmina Burana bevezető fejezete alatt három fehérpólós, tehénformára kigyúrt, napszemüveges, idomtalan izomfej kocogott be a színpadra. Csöpögősen gusztustalan, valami slágerszerű dallal próbálták megvásárolni a főzenekarra várók szívét. A döbbenettől megrökönyödött arcok az első pillanattokban csak pislogtak és nagyokat nyeltek. Pár pillanattal később viszont már magára talált a terrorizáltak közege, és a hangulat-terroristákat hamar helyükre tették. Ekkor már irdatlan mennyiségű nyál és dobozos sör áztatta a csarnok deszkáit és a napszemüveges „művészeket”. A siker helyett kudarcra ítélt produkciójuk miatt kénytelenek voltak hamar távozni. „Mi akkor is szeretünk benneteket...” jézusi szavak kíséretében...
Némi tisztogatás után, a színpadon tényleg elkezdődött a show! Újra, a bevezető taktusok, mintha „deja vu” érzés kerített volna hatalmába, ugyanazokat az ütemeket hallhattunk újra, de most már korom sötétben. Lassan, de elkezdődött ez a fényekkel, remek hangulattal és szerény színpadi kellékkel felpezsdített, majdnem két órás műsor. Ekkor még, senki sem tudta a közönség soraiban, hogy megközelítőleg 30 számot játszanak le az est folyamán. Az egyik lemeztől a másik lemezig cirkuláltak. Az első blokkban a most piacra került Te sem vagy más albumról, Így szép az élet; és a címadó Te sem vagy más-t. A következőkben az Adj új erőt albumról A harang értem szól és a Győzd le a gonoszt, majd a Best of... válogatásról a Jel-t. Utána ismét vissza-vissza kanyarodva énekelték Joe-val a sokszorosan csapzott és extázisban lévő rajongók az évek óta beívódott slágereket. Az Alku; Remény; Háború gyermeke; B.S. Emlékére és az Ítélet helyett.
Kis ´slágerpihenőként´ első vendégként Nagy Ferót köszönthettük a színpadon. Régi Beatricsés könyveiből énekelte el a Jerikó-t, majd a Tökfej-t és legvégül a Meditáció-t. A színpadon láthattuk, hogy Ferónál mintha megállt volna az idő. Ő szinte semmit sem változott az évek során..., még mindig remekül tudott kommunikálni a közönséggel. Az is igaz, hogy csak percekre, mert mindenki ismét átlényegült, hogy pokolgép dalokat hallgasson újra és újra. Feltámadt az éj; majd egy kis pokoljárás következett (Pokolra szállsz); majd a Szökevény után a nyugalom harangja, az Éjféli harang pezsdítette fel a jelenlévőket.
Második meghívottként Kalapács József tette szívűnkre a kezét. Ő az aranykorból vett, platina dallamokkal lépett nyilvánosság elé. A Vallomás; Tépett madár és végül a legelső megszületett, a Pokolgép népszerűségét elindító zenekari himnuszt, a Gép indulót énkelte közösen a rajongókkal. Most már nem kellett a színpadról lemennie, mert mind három volt- és jelenlegi énekes együtt, egy színpadon fejezte be ezt a nem minden napi lemezbemutató show-t. Rudán Joe, Nagy Feró és Kalapács József egymásba karolva, néha különválva énekelték el együtt a hátralévő pokolgép dalokat. A Tedd a kezed; Hol van a szó; Itt és most számokat. Legvégül a Mindhalálig RN R-lal búcsúztak el a színpadtól és a közönségtől, hogy a következő fellépésükön már a saját működő csapatukban nyomják tovább a hamisíthatatlan rock and roll-t.
14:59
