beszámoló [fesztivál]  2001. március 23. péntek   14:18

nincsen hozzászólás

   Szombat este 8 óra. Lassú vándorlás az Backpackers Spring Festival-ra. Bejárat előtt lézengő emberek. Inkább csak a fiatal gimnazista generáció érkezik legelőször és az utolsó erejjükkel próbálják magukba tuszkolni azt az egy-két üveg sört.
  
   A bejáratnál minimális ellenállásba ütközünk, de fél perc alatt leküzdjük a bizonytalan külsejű biztonságikat, akik akarva akaratlanul elakarják venni tőlünk a nem létező gépágyúinkat és lövegeinknek álcázott fényképező masinát, de sikerült megmenteni... az utókor részére készült értékes felvételeket is, de ki emlékszik akkor már hogy volt egy ilyen fesztivál, csak az a néhány túlélő aki ott volt..
  
   Tehát a 20 órás kezdés nem bizonyult túl sikeresnek, mert csak néhányan kószáltak a büfékben és az Ankou fellépése alatt a koncertteremben. Sajnos sem, a korai kezdés sem, a hangtechnikusok sem kedveztek ennek a tehetséges rockzenekarnak. A hangszerek iszonyatos rossz keverése miatt nem lehetett hallani az énekest sem. Ennek ellenére az Ankou helyt állt még gitárhúr szakadás után is.
  
   Rövid átszerelés után a Nyers maga nyers stílusában lépett színpadra adta elő repertoárját, itt már javult valamelyest a hangtechnikusok hozzáállása a fellépőkhöz. A néhány nappal ezelőtti Banális közhelyen is remekül szereplő zenekar szinte teljesen ugyanazt a műsort adta elő hibátlan lelkesedéssel, igaz más hely és más közeg.
  
   Az utolsó két fellépő remek összhangot produkát. Yonderboi Magyarország ez évi felfedezettje. Szinte már egész Európában elismert zenész volt már tavaly is, csak nálunk nem, mint ezt általában már megszoktuk itthon, hogy csak évekkel később lesz ismert valaki. Yonderboi fellépésére nagy érdeklődést váltott ki nem véletlenül (az a bizonyos rádió és az a díj...).Ekkora már szinte az egész Almássy Téri Szabadidőközpontban nagy volt a nyüzsgés, mint bent a teremben, mint kint a büfék előtt (ismét nagyot kaszáltak...!). A fellépés pillanatában lassú hömpölygés indult a színpad irányba, hogy Yonderboi-t bevizsgáljuk (meghallgassuk). A hangtechnikus itt már teljesség igénye nélkül tökéleteset alkothatott volna, de nem tette meg...
  
   Yonderboi a zenei produkciót tökéletes tálalásban adta elő, mint a zenészek felkészültsége, mint az énekesnő tiszta dúdolása (az ének valahogy hiányzott, de így legalább a világ összes nyelvterületén el lehet adni, mert nem okoz szöveg értési problémát.), a színpadi látványt a hang mellett a fények tették tökéletessé, csak azok a 70 évekbeli otromba napszemüvegek nem illettek bele a képbe...
   Mind ezek ellenére tökéletesen felépített hanganyagot kaptunk az arcunkban..
  
   Legvégül Anima Sound System lépett a színre. Évek óta sikeresen nyomuló Anima hosszú próbák és együttlét után megint hatalmasat alkotott. A tömeget elektromágnesként magához vonzotta és a koncert végéig , el nem engedte ( biztos áram szünet volt). Egy kicsit, másfél órára elvarázsolták a közönséget. Az egész termet lassú hullámzás vette birtokba, mindenki beindult csak az a két szerencsétlen takarítómamóka nem tudott, mivel szolgálatban voltak... ennyi emberre, hát ez borzasztó...
  
   Szaxofon, klarinét, töröksíp (vagy valami hasonló) tehát a fúvós hangszerek és az ének váltakozva lépésről lépésre követték egymást. A rituális gyíkosság helyett rituális táncot lejtő énekesnő és a szaxofonos kölcsönösen és tudatosan építették fel a zenésztársaikkal együtt azt a megközelítőleg másfél órát és a produkciót. (Szerintem az Anima egyre inkább meghatározó a zenei életben...)
  
   A lassú befejezés után Jutasi üdvöske keverte a korongokat hol jobban, hol érdekesebben a fogyatkozó közönségnek, akik mindig-mindenkor valahova sietnek. Érdekes vasárnap hajnalban is?

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: