beszámoló [fesztivál] 2001. január 11. csütörtök 16:31
nincsen hozzászólás
szerző: S.T.Szilveszter 2000... Hysteria 2001 Felvonulás tér
Hideg. Este hat óra, a városban még nincs nagy mozgás. A Dózsa Gy. úton már szállingóznak az emberek. Szerencsére a BKV járatok rendszeresen indulnak (és érkeznek). A helyszín könnyen megközelíthető, ami nem utolsó szempont. Néhány külföldi turista érdeklődve szemléli a felhúzott sátrakat. Sörfesztivál? Nem. Vagy mégis? A lényeg: fesztivál. Fesztiválváros. Öt óriási sátor, ötféle rétegstílus: - Est FM, Tilos / Bahia, Hysteria Dance Arena, Hyperspace Arena, Z +. Az elrendezés logikus és korrekt. Mindenki megtalálja a szívéhez legközelebb álló zenéket. Van választék. Jó sokan voltak, legalábbis bizonyos helyeken. Én kétszer tettem kísérletet arra, hogy az Est FM-től eljussak a Z+-ig, de félúton mindig elakadtam, kihagyva a pankráció adta erősítési lehetőségeket. Így sajnos az említett helyről beszámolni sem tudok, mintahogy az Arénákat is kihagytam. Na, ott aztán volt tömeg. Szűk érdeklődési köröm az Est FM és a Tilos színpadaira korlátozódott. Nem tudom, hogy jó-e vagy sem, egy biztos, ezeken a helyeken el lehetett férni.
Mint résztvevőnek kényelmes volt, bár egy kicsit lehangoló is, hogy többre hivatott zenekarokat viszonylag kevesen látogattak. Biztos voltam benne,hogy a Quimby-n telt ház lesz, de nem jött be. Félház volt, koncert végére már az is inkább szellősen. Ez persze nem von le az előadás színvonalából, csak a feelinget „csorbítja”. Az est folyamán 3 fellépőt sikerült végig nyomonkövetni, az előbb említett Quimby-t, a Besh O Drom-ot és a Boban Markovics Orkestar-t. Telt ház az utóbbi két esetében sem volt észlelhető, jó hangulat viszont igen. A korosztály vegyes összetételű volt, szülők és nem szülők, de ez nem szociológiai felmérés, úgyhogy felesleges firtatni. A lényeg, hogy aki jelen volt, az jól érezte magát, az Est FM legénysége kitett magáért, behozta, sot hamar túl is szárnyalta közönsége „ jóhangulatát „... Elvégre szilveszter csak egyszer van egy évben. Ilyen meg egyszer egy évezredben. Mármint az utolsó.
Ettől függetlenül, bár lehet,hogy korán leléptem (Bobanék után), húzós arconpörgést, fekvehányást nem érzékeltem. Nem is hiányzott. Hangulatfokozó elemként feltüntetett lufik durrogtak, trombiták harsogtak, beindult a fényképezkedési őrület, meg minden ami ilyenkor illik. A Besh O droM feljött a színpadra, játszott, majd levonult. Nem feladatom méltatni őket, ezt elfogultságom miatt sem teszem. A lényeg, hogy nem vesztek el a nagy légtérben, hanem SZÓLTAK. Bobanék sokadszorra vendégszerepeltek Magyarországon, többféle színpadon a Szigettől a Zeneakadémiáig, nem tudom megítélni hol van jobb helyük. Mindenesetre közönségük belendült ahogy kellett, bár mintha több lett volna a nyugalmasabb perc. A sláger a Mesecina volt, ráadásként is előadták, miután Est FM-ék (elnézést, de névszerint nem ismerem mindegyiküket) amperolták kórusban oket és a tömeget egyaránt. (Please, Boban come back!). A „kambekk” megvolt, 1-2 fáradt mosoly (én is kaptam egyet!) és pakolás. Ekkor döntöttem úgy én is, hogy nem várok másra. A pörgésből kimaradtam, kabátban sikerült elindulnom. Összességében ennyi volt az élmény. Olyan középutas, töltés nélküli visszafogott. Hiba nem volt, reméljük jövőre sem lesz, ha lesz. Márpedig reméljük, hogy lesz, talán kisebb nyomással (mivel elmúlt az „utolsó” érzés), kevesebb feszültséggel és muszáj jókedvvel. Várjuk!
16:31
