beszámoló [fesztivál]  2001. január 12. péntek   13:54

nincsen hozzászólás

   Az úgy volt, hogy szerettem volna a Hysterián dolgozni... (Nem szeretem a szilvesztert, muszájból képtelen vagyok jól érezni magam, még berúgni sem tudok, meghát jósok pénzbe került volna ez a szilveszteri hisztéria, ezért jó lett volna ha aránylag értelmesen töltöm a XX. század utolsó órait: munkával, berúgás nélkül, mégis egy jó buliban...:) nem tudom miért volt képtelen a Kata jelentkezni (ezúton is üzenem Katának kérem azokat, akik ismerik, adják át neki hogy én ettől még szeretem őt bár nem ismerem és tisztelem a munkáját, de ami sok, az sok!).
  
   Szóval pénzem nem volt, az öcsémnek is csak annyi (amit nekem tudott kölcsönözni), amennyi az Almássy bulira elég. Este hétkor érkeztem meg, szinte üres termek fogadtak, a zenekarok még hangoltak és szinte teljesen elfelejtettem, hogy miért is jöttem: teljesen átlagos fesztivál-eleji hangulat volt, az ezredfordulóra még a madzagokról aláhulló szerpentin-csimbókok sem emlékeztettek. Kicsit reméltem, hogy legálabb annyira bolondos hangulat lesz, hogy sárga pólómban és zöld (echte) munkásnadrágomban nem fogok kilógni a sorból. Hát nem lett...
   Ettől függetlenül jól éreztem magam kedvenc nadrágomban, és meg kell hagyni... rég volt ilyen jó szilveszterem!
  
   9-kor Üllői Úti Fá:k (Fuck?). Bemelegítésnek elment. Kicsit jobban is pöröghettek volna Lehet, hogy még kevés volt akkor a löket, bár Lecsó három számmal a koncert vége előtt lelépett (a zenekar többi tagja valami csajt emlegetett gondolom a feleségét -, aki miatt most korán megy el...), úgyhogy valami már pezseghetett a levegőben (a pezsgő még nem, annak még nem jött el az ideje). Uhrin Mesterre kicsit szétszéledt a tömegnek nem mondható körülbelül 500 fős közönség, de azért maradt egy őszinte rajongói mag, akiknek integethetett, és kedveskedhetett az öregúr. Ebben az időben próbáltam nem figyelni a nagyszínpadra. Felnéztem az emeleti The Puzzle koncertre, ahol székeket tologattak annak függvényében, hogy akart-e a publikum táncolni, vagy sem. Rövid kívánságműsor kerekedett az előadásból, páran Republic nótákat szerettek volna hallani, de ezt nem teljesítette a zenekar. Mindenesetre kellemes klubhangulat uralkodott. Lassan éjfél.
  
   A Műszaki Hiba kedvesen vad zenéje után a Pál Utcai Fiúk következett. Drukkoltam, hogy Lecsó visszaérjen a randevúról a kezdésre. Sikerült neki, sőt, még átöltözni is maradt ideje: kicsípték magukat a fiúk, alkalomhoz illő zakót húztak (Lecsó piros hippi-ingére vett zakót), Anikó pedig csinos volt, mint mindig... Szó, mi szó a zenekar frontembere jócskán öntött garatjára kimenője alatt, amit nem is szégyellt fitogtatni a színpadon: végtelenített Lecsónak jó lesz, több számot újra kellett kezdeni, a csúcspont pedig a porondon való fetrengés volt, amit (bevallom őszintén) még csak fotón láttam produkcióként. Felejthetetlen volt! Lecsó meghalt a színpadon, megsemmisült, eggyé vált a hangokkal, alig tért magához. Ez persze csak az éjféli pezsgőbontás után következett. Pedig az újévben még semmit sem ivott a zenekar Lecsó mondja: olyan lesz a következő évetek, mint amilyen az éjféltől hajnali hatig tartó periódusotok Úgyhogy szeretkezzetek, miután hazamentetek a buliról... (meglássuk...)

   A Balatonról kicsit elmenekültem: nem akartam depressziós hangulatba űzni magam a felemelő PUF koncert után. Annával innivaló után néztünk, ránk fért már alaposan. Kerestünk két szimpatikus helyet a nagyterem szélen, a lambériának támasztottuk a hátunkat, és figyeltük a párokat, hogy próbálják elfogyasztani egymást reggelire (kedvesen táncoltak, borultak térdre egymást ölele). Mire elkezdődött a Vidámpark, már egészen magunkhoz tértünk, és spuriztunk az első sorba (nem volt nehéz, kezdett klubhangulatot ölteni a fergeteges buli), ez mégiscsak egy lemezbemutató koncert. Őz Zsolt kicsit depressziós volt, de annál inkább keserűen józan. Gondolkozom, hogy is hívják annak a szónak a nevét, mikor az emberfia nem iszik alkoholt. Absztinencia! (Barna súg.) Ez az! Valami ilyesmiben szenved mostanában a Vidámpark frontembere. Azt hiszem jót tesz neki, mert fogyott pár kilót Szóval a következő másfél órában megszűnik létezni a világ... csak a zene van, én (mily.önző.pfujj) és a mámor a fejemben. Jóleső újévi mámor. Csak remélni tudom, hogy táncommal senkit sem zavartam a közönségből (mármint abból a legfeljebb ötven főből, aki kitartott idáig).
  
   Vidámpark után kicsit megpihenünk. Sok volt ez így korán reggel. De nincs megállás! Valami hihetetlen zenét kezdek sejteni. Mi ez? Kérdezem magamtól. Benézek a koncertterembe: pár gitáros, egy dobos szabadult el a színpadon. Milyen jó, hogy csak úgy spontán felmennek a színpadra a kreatív zenészek egy buli után (a hangszereket nyilván nem szerelik le rögtön a vastaps után, így azok szabad prédák), és nekiállnak magamutogatni. Ráadásul milyen ügyesek! (Kicsit elfelejtettem, hogy a banzáj utolsó fellépője a Colorstar később rájöttem.) Vadul rázom magam, egybeolvadok a visszhangokkal, torzított hangokkal: hol vagyok? ki is vagyok? Ki a fenét érdekel az ilyenkor Ja igen a Colorstar. Eszembe jut a szilveszteri program utolsó pontja. És valószínűleg nem is fogom egyhamar elfelejteni! Már csak Anna és én tipródunk a terem hátsó traktusában. Vagyis Anna, én és Őz Zsolt, aki fájdítóan józan ahhoz, hogy beszélgetni kezdjünk (kedves Olvasó, kérlek segíts: van ilyen egyáltalán? Mármint, hogy túl józan.). Aztán egy nős pasi szédeleg hozzánk, aki sír: Németországban dolgozik, a felesége blablabla, ő meg blablabla, csak beszélgetni szeretne, meg enni valamit, és egyébként is elege van blablabla, és nem érti blablabla, meg félimpotens (ez mi a fenét jelent???) blablabla és egészen a Keletiig kísér engem és Annát.
  
   Jó buli volt, köszönöm annak, akit illet az újév hangulata annyira nem jött át, de tartalmas volt, és tényleg élvezetes basszus, már fél hét lemaradtam a lényegről (lsd: 41. sor) most már mindegy hátha Lecsónak nem is volt igaza.
   Na boldog új évet meg évezredet, vagy mit!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: