beszámoló [fesztivál]  2001. január 6. szombat   14:20

nincsen hozzászólás

   S elérkezett a nagy pillanat. Itt volt az ezredforduló, kicsit kisebb felhajtással, mint egy évvel ezelőtt a kerek számra történő átállás, de megvolt. Itthon ´Álomalapítás´ címmel volt rendezvénysorozat több helyszínen (Budapesten 3 központi, plusz a nem fővárosi rendezvények). S ezek csak az állami programajánlatok voltak. Az ingyenes buliktól kezdve a tízenezer forintos DJ. Gipsz Jakab bulikig a választék skálája maximális volt.
  
   Kezdetnek 8 órakor az Almássy tréi buliba tekintettem bele, kis szkepticizmussal, mert ilyenkor én nem támogatom annyira a koncerteket, az olyan hétköznapi. Az első együttes az Üllői Úti Fuck hmmm, nem véletlen, hogy hozzájuk kötödik a „Sika, kasza, léc” mondás. Nem élvezték, csak ledarálták a koncertet. Utánuk jött a Benedek MESTER mi meg mentünk el Ki az államira.
  
   Tömeg, végeláthatatlan hosszú tömeg a Rákóczi úton a Keletitől a Felszabtérig. A Blahán a gyalogosforgalom az úttesten, de a lámpák jelzései alapján megy keresztül a kereszteződésen. A körúton áll a kocsisor, lassan jutnak keresztül..., de ki az a hülye, aki ilyenkor kocsikázik? Vannak páran. Ami zavaró, az a petárdák mennyisége, s a kötegbe kötött csillagszórók, amik repkednek a levegőben.. Elér hozzánk a kamion.. régi filmslágerek szólnak, s ezzel hoznak egy kis hangulatot. Már táncolni kezdenénk, mikor leállítják az egészet zenekarcsere. Addig megnézem a mozgásszínház mozgó emberbábjait. Látványos, félelmetes egyszerre, csodálatos a megvilágításuk.., jón az ötlet, de semmi köze a szilveszterhez, s hangulatot sem adnak, csak vannak. Kész a Cotton Club Singers, folytatódik a hepaj, folyik tovább a pezsgő, vodka, unicum. A probléma csak annyi, hogy a zene a másik irányból érthető, de ne legyünk maximalisták. Ne háborodjunk fel azon se, hogy fél óra múlva leáll a zene, s Philip (tudjátok, aki izél velünk) bejelenti, hogy most 5 perc szünet, s utána, mikor élő kapcsolás lesz, folytatódik az ezredfordítás. Éljen a százezer statiszta egy jó körkapcsoláshoz. De ezek után mi innen is el irány a Vörösmarty tér.
  
   Első, ami feltűnik, az az emberek feltűnő jobb kedve, megy a trombitacsata, konfettieső, s minden, mi egy évzáróhoz szükséges, kevesebb petárdával. A színpadon R´N´R szól.., akkor mindent bele.., mi is nekiállunk.., teszi ezt oly sok más ember.., s annyi náció (kínai, angol, magyar, fekete, amerikai.) meglepően nagy aránnyal a külföld felé. Jókedv, heje-huja Happy new year.. mi kell még? Éjfél előtt tíz perccel vége a zenének, s az emberek kezdenek elpárologni. Mi van itt? Kicsit későn kapcsolunk, hogy tűzijáték a rakparton, de még időben elindulunk, s a pezsgőt a Himnusz után már ott nyitjuk ki. Indul a színkarnevál az addig sötét égbolton.., s az A.B.normál petárdások sem versenyeznek a nagytestvérrel. Ezzel kitett magáért a szervezőség.. leszámítva azt az apró, de nem elhanyagolható momentumtól, hogy az Erzsébet-hídnál álló-felvonuló emberek közül 15000-en nem látják az egészet, mert a Dunáról lövöldöznek, s a Kossuth utca mint egy árok..., s aljáról nem lehet fellátni. Mi nem ott voltunk de az ország-imázsról ennyit. Miután öcsém kifáradt az emberek hagyományos, trombitával történő fejbecsapkodásától, visszaindultunk az Almássy térre megnézni az Utózenekart, amit nagyon csípek, bár a hangosítás nem volt tökély, de a csapatban most sem csalódtam Utána haza., s az újévi ebédig aludtunk egy pár órácskát.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: