szerző: BandiZdob si Zdub (MD), Let3 (CRO), Zuboly 2008. április 10. Millenáris
Botrányos, katartikus, és ezáltal emlékezetes estének néztünk elébe április 10.-én, mikor is tudatosult bennünk, hogy ezt a szép tavaszi estét az isten háta mögül érkező rockzenekarok hallgatásával fogjuk eltölteni.
A katarzist Zubolynak és a moldovai Zdob si Zdub-nak, a megbotránkozást pedig a horvát Let3-nek köszönhettük.
Egyre többen és egyre lelkesebben látogatják a Zuboly koncerteket, nem véletlenül. A zenei mindenes Ágoston Béla és csapata sajátságos, néha infantilisnak tűnő humorérzékkel közelít a popzene nagy slágereihez, amiket aztán sikeresen házasít a népzenével és a jazz-el. Minden sikeres produkció sajátja, hogy lehet nagyon szeretni, vagy lehet nagyon nem szeretni. A Zuboly is ebbe a kategóriába tartozik, legalábbis a koncerten ezzel a két embertípussal találkoztam. Mint mindig, most is kellemesen elmerültünk a 90 évek nagy popslágereinek posványában, ám a mélyből gyöngyökkel tértünk vissza, köszönhetően mindezt Ágoston Bélának, és a mögötte felsorakozó zenésztársaknak, Hock Ernőnek a tehetséges bőgősnek, Dj Busának, aki szövegeivel némi gondolatot lehelt vérszegény agyunkba, és Benke Félix Ágostonnak, aki tilinkójátékával és egyéb, számomra ismeretlen eredetű hangszerek megszólaltatásával dobja fel az amúgy sem unalmas zenét.
Az est következő fellépője a horvát Let3. A húsz éve működő zenekar botrányos performanszokkal és művészeti akciókkal vált hírhedté. A nagyobb horvátországi városokból már sikeresen kitiltatták magukat többek között obszcén színpadi produkciókkal, de adtak ki mély csöndet tartalmazó cd-t is korlátozott számban és sorszámmal ellátva kizárólag gyűjtők részére.
A banda neonszínű műanyag kapucnis kezeslábasban és régi nyugatnémet pornófilmekből ismerős ragasztott harcsabajuszban jelent meg. Elektronikával feltupírozott punkrockot játszottak horvátul. A zenekar hozta magával jóarcú barátaikat is, akik fegyelmezetten, punkokhoz méltóan szurkoltak az első sorban, ami igencsak dicséretreméltó teljesítménynek számít, ha figyelembe vesszük a hangosítás nem hétköznapi mértékét (ami véleményem szerint egy kicsit túl volt vezérelve, ez a Zuboly tilinkójátékánál, és a fütyülős részeknél szinte elviselhetetlen volt a nézőtéren), és a hétköznaphoz képest meglepő telt házat. A két gitár-basszusgitár-billentyű-dob felállásban játszó csapat illően botrányos volt egy magasabb cimborám elmondása szerint. Szégyen ide, szégyen oda, én bizony csak kintről tudtam az eseményeket követni, a gondosan nevelgetett klausztofóbiám miatt. Cimbora elmondása szerint a színpadon többször történt átöltözés az ellenkező nem ruháiba, aztán nemi aktust is imitáltak, s egy pillanatra egy nagy meztelen segg is feltűnt a színpad jobb felső sarkában. Szóval botrányos volt. De számomra a látvány szerencsére nem befolyásolta a zenét, ami hol punkos volt, hol direkte egy 80-as évekbeli másodosztályú diszkóban érezhettem magam, hol meg egy horvát lakodalomban. A minőség nem ennek köszönhetően elég hullámzó volt, karcos punkdalok váltakoztak felejthető melódiákkal, aztán hirtelen mintha lakodalmas rockot hallgatnánk horvátul. Az elektronika számomra egy kicsit sok volt annak fényében, hogy az előzetes beharangozás szerint botrányos punkkoncertre számíthatunk. Összességében véve mégis izgalmas koncertet láthattunk, lehetett rendetlenkedni, vagy egyszerűen szigorúan nézni. Ösztöneim azt súgják, biztos fogjuk még látni őket egy-két nagyobb fesztiválon.
Az estre a moldovai Zdob si Zdub tette fel a koronát. A románul és oroszul énekelő együttes már járt a Szigeten, jelen sorok írója már látta őket egy napos kora délután az első langyos gyógysör mellett a Nagyszínpadon, és talán nem is egyszer léptek fel nálunk, bár erre nem mernék megesküdni. A moldovai népzenét ötvözik rockzenével, amitől olyan íze lesz az egésznek, mintha a Red Hot Chili Peppers a Balkánra tenné át a székhelyét. Rég hallhattunk ilyen eleven, ízes-fűszeres táncolható zenét erős hardcore beütéssel. Nagy divat manapság a rockzenébe rángatni minél több etnikum zenéjét, amiből egy túlfűszerezett jellegtelen valami bontakozik ki, ezzel szemben a Zdob si Zdub egyszerűen nem felejti el a gyökereit, és jó ízléssel vegyíti azt a kommersz mai rockzenével úgy, hogy az értékek megmaradnak. A jellemző gitár-basszus-dob felállás mellett fúvósok (trombita, pozan, furulya) is elég jellemzően gazdagították a zenét. A színpadon is biztos történt valami szokatlan, néha egy-egy pillanatra feltűnt egy kucsma, vagy egy dobverő, de a magas cimbora már rég hazament a másnapi fél hatos kelés miatt, ezért pontosabb részletekkel sajnos nem tudok szolgálni. Így lassan én is magára hagytam a teltháznyi lelkes, illuminált és boldog rajongótábort, akik még sokszor visszatapsolták ezt a remek zenekart.
14:35
