beszámoló [fesztivál] 2000. július 27. csütörtök 10:41
2 hozzászólás
szerző: morzsaCsörge-tói Rockmaraton 2000 2000 július 10-15, Szekszárd
Csörge-tó! Már a neve is jól hangzik. „Anyu, há tó, ott van Szekszárd mellett, lesz büfé, BC, posta”. Végülis a tó ott van, igaz, hogy inkább mocsár, közelről furcsa a bukéja, de jobb, mint a semmi Nem úgy, mint három-négy éve (a régi szép időkben) amikor még a meder alján volt a színpad és a meder szélén ülve (fekve, csúszva, mászva, ritkán állva) mindent láttunk Idén hat éjszakán át ment a mulatozás. Én bevallom őszintén, hogy csak egy éjszakát töltöttem kinn. Többen nem értették, hogy miért utaztam hat órát oda, hatot vissza egy este miatt, de megérte, na! A színvonal nem sokat változott az elmúlt évekhez képest és az első (punkosabb) nap fellépői nem okoztak csalódást.
Mikor odaértünk Szekszárdra (ugyan ki ne ismerné Tolna megye fővárosának autóbusz-állomását óóóóóóriási utasellátójával és fizetős vécéjével) azonnal elkapott minket a feeling. Feltűntek az első tarajosok, de persze láttunk szolidabb arcokat is. A legnagyobb melegben nekivágtunk végig forró beton, acélbetétes bakancsban felejthetetlen élményt nyújtó útnak. Persze útba esett egy vendéglátóegység is, de milyen nehéz volt onnan továbbindulni Természetesen nem értünk be kezdésre (16. 00), de a látvány, ami a színpadnál fogadott minket, lenyűgöző volt. Dübörgött a zene (úgy emlékszem épp a Macskanadrág játszott), sütött a nap, és csak egy óriási porfelhő látszott a sűrűjéből ki-kivillanó hajzatokkal, mocskos bakancsokkal, kezekkel, poharakkal. Lepakoltunk egy fa alá és elindultunk italt keresni. Hát, mit ne mondjak, ezen a téren van még mit fejlődni. Én nem mondom, hogy Tokaji akárhányputtonyost, vagy Heinekent szeretnék inni egy rockfesztiválon, de azért mégis De a csúcs az volt, amikor közölték velem az egyik pultnál, hogy elfogyott a szóda és csak ásványvízzel tudják adni a kisfröccsömet.
Hajnali háromig tartott a csinnadratta és a közönség láthatóan jól érezte magát. Imre Norbi (Prosectura) nem hazudtolta meg önmagát, az Aurora még mindig a régi (a többieket most nem sorolom fel, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok), de az est fénypontja, a SHOW, aminek csúcsa egy egyszemélyes férfisztriptíz volt az utolsó koncert, a Rózsaszín Bitbull fellépése volt. Gábor az énekes óriási lendülettel vetette magát az éneklésbe, s ismét szemtanúi lehettünk fenomenális mozgáskultúrájának. Akik először hallották és látták őket, fetrengtek a röhögéstől, de azért ránk, öreg rókákra is várt némi meglepetés
De sajnos minden jó véget ér egyszer Hajnali háromkor kicsit átfagyva, óriási vigyorral, enyhén porosan tértem vissza a fa alá, ahol már csak két órát kellett aludni (amint vízszintesbe kerültem máris elnyomott az álom) s 5kor indult vissza a túra az imádott szekszárdi állomásra. Mikor a meder mellett haladtunk el eszembe jutott egy évekkel ezelőtti fesztivál, amikor a reggeli harmatban ébredezve egyik haverunk úgy akart (vagyis próbált) életet verni belénk (a körülöttünk fekvő, alvó, kómázó emberek nagy örömére), hogy dalra fakadt és elkezdte a Pál Kata Péter jó reggelt kezdetű melódiát. Addig sikeresen eljutott, hogy szól a kakasunk az a nagy s itt elhallgatott. Még szerencseLehet, hogy lett volna kíséretünk hazafele
Szólj hozzá!
Hozzászólások:
ismeretlen
2013. április 23. 22:19 #2
Jójavascript:Smiles(´ ´)l le´i\\\\r\\\\n\\\\r\\\\nTetszik amit írtál.. Már régen voltam ott,de szép volt...\\\\r\\\\n\\\\r\\\\n\\\\r\\\\n\\\\r\\\\n
10:41
´)l le´i\\\\r\\\\n\\\\r\\\\nTetszik amit írtál.. Már régen voltam ott,de szép volt...\\\\r\\\\n\\\\r\\\\n\\\\r\\\\n\\\\r\\\\n
