beszámoló [fesztivál]  2001. december 16. vasárnap   10:43

nincsen hozzászólás

   Ha a TV-ben filmet szakítanak meg, kilehet menni WC-re, lehet készíteni egy szendvicset... vagy meg lehet őket nézni. Vannak jó reklámfilmek... Az ember megnézi, mulat rajtuk - esetleg a dal sláger lesz. Csodálom, hogy még nem jelent meg a Reklámslágerek című kazetta, CD.
   Ha valaki így viszonyul eme kereskedelmi termékekhez mint én, természetes ha felcsillan a szeme, ha azt olvassa valahol, hogy lesz egy reklámfilm fesztivál, ahol egész éjjel a kisfilmek szerelmesei hódolhatnak kedvenceiknek. Ez volt a „Reklámzabálók éjszakája”.
  
   A borsos árú belépőn (3900 Ft) a következő információkat lehet elolvasni: 2001 december 4-én lesz a Budapesti Kongresszusi Központban. Eddig stimmel. A világsikerű show magyarországi premierje (21 éve indította egy Jean Marie Boursicot nevű fiatalember Franciaországban). Félnyolcas kezdés és a „helyfoglalás érkezési sorrendben történik” elírat már kivetnivalót hagy maga után. Az utóbbi szöveg miatt voltunk ott már fél hétkor, s így sem a sor elejére kerültünk. Hétkor már 150-200 méteres sor volt a bejárat előtt, de a melegben lévo rendezők még mindig nem nyitották ki a kapukat - feltehetően ekkor szedtem össze azt a kellemes megfázást, ami lassan egy hete gyötör..., de mit tegyen az ember, ha nincs ideje kikúrálnia magát. De ez sem tántorította el az embereket. Vártak. Negyed nyolcig, mikor tárulj szezám, mi meg irány be. A ruhatárig, ahol ilyen jegyárak mellett is 90 Ft/kabát áron adtuk be az öltözetünket. Közben kaptunk marcipánmikulást, programfüzetet és sípot. Innen le a terem bejáratához, ahol ismét a már kintről ismert sor várt minket. A kezdési időpont már elmúlt, s be még nem lehetett menni. Csak kb. öt perc késéssel s a pórnép, aki jegyet vett, s nem meghívót kapott, az a terem két széle közül választhatott, mert a középső padsorok - ahonnan jó rálátás van a vászonra, amiért több százan hét előtt már kint fagyoskodtak - VIP helyek voltak, s erre kordon és biztonsági őrök figyelmezettek minket.
  
   Ekkor fedeztük fel, hogy van galéria is. Lépcsőzés következett. Fent - ekkor még meglepő módon vesszük észre, hogy a padsorok közepe mindenütt szabad. A legfelső sor közepére mentünk, s ott székátugrálással jutottunk lejjebb. De nem tudtunk annyira lejutni, hogy a mennyezet közepén kifeszített, lufikkal teli háló ne takarja a vászon felét. (Sebaj, gondoljuk, majd leengedik).
  
   Nyolc óra tíz perckor a hangulatember (valamelyik rádióadó DJ-je) utoljára szólítja fel a kint lévőket, hogy kezdés van, jöjjenek be. (Ahogy felülről láttuk, a VIP szekció a késő, de miért sietnének, helyük fent van tartva.) Bejön a műsorvezető, aki az első pillanatban ripacskodni kezd, elmondja, hogy a sípokat használjuk nyugodtan, azért van, SMS szavazzuk a mai reklámfilmekből - amik versenyben indulnak - a legjobbakra, pár üdvözlő szó a rendezőktől és a show kitalálójától, tüzijáték, lézershow, lufieső, durrogtatás, s indul is a filmvetítés az első külföldi reklámblokkal. Szép is lett volna, ha pár lufi nem maradt volna a hálóban, ha a hálót teljesen felhúzzák volna, s rendesen látni lehetett volna a vásznat. Kár. Pedig az első blokk reklámfilmjei nagyon jóknak látszódtak így is. Ötletes, humoros csokrot kaptunk. Utána Macskássy Gyula animációs reklámfilmjei következtek. Ezekhez még fiatal vagyok, élőben nem nagyon láttam oket (egy-két kivételtől eltekintve), de meg kell hajolnom előttük.
   Szünet BasszusSzabival.

   Ripacsunk elindítja a második részt, de felesleges gesztusaival inkább olyan, mint a vőfély, aki, ha beindul a tánc, azt leállítja, hogy mondjon pár jópofaságot. Túléltük. Az Állami Biztosító blokkja következik. Erre már emlékszik, aki a 80-as években a TV-t nézte (néha még énekel is a tömeg - Kár lenne nélkülünk, sokkal jobb lesz velünk...). Külföldi reklámok következnek megint, kevésbé jók, mint az első részben felhozott választék, sok az azonos típusú, az unalmas, a hosszú (kb öt percig kínai operaénekes dalolászott... itt már a harmadik percben megszólaltak a sípok, de nagy valószínűséggel nem tetszésnyilvánításnak), a felejthető. Ez az így ne csináljátok rész volt. De ez vezette fel az est fénypontját, az 70-80-as évek Sas István rendezte reklámfilmjeit. Taps, közös éneklés kísérte végig a Derby arcvíztől (tisztára Axe hatás, de akkor ma hol a kreativitás?) az S-modellen keresztül a Sárvári termál kristályig a ma már klasszikusnak mondható filmeket.
   Szünet előtt bemutatták azt a 40 filmet, amiknek a többségét ma is nyomja a TV, s amikre a helyszínen szavazni lehet. (Valamiért úgy éreztem, ez az estnek a szervezok részérol a legfontosabb része). Utána Crystal pihentetonek.
   Az előző bekezdésben nem mondtam, hogy a karzatról a második félidore a nézok harmada eltűnt. A harmadik részre csaknem a fele. Ez azért meglépő, mert a szervezok teltházról beszéltek. De akkor hova mentek az emberek?
   Harmadik külföldi reklámblokk. Mc´Donald´s reklámfilmek. Unalmas, s nem erre voltam kíváncsi. Alig várom, hogy vége legyen, végét meg kell várni, akármikor eldughatnak egy gyöngyszemet a korpában. S megvan az ékszer. Egy női mellkast látunk feszülő, de nem átlátszó pólóban. A bimbók formája kisejlik. Keresztbe a mellkason egy biztonsági öv. A mellbimbó folyamatosan megkeményedik... a reklám a Corollának a légkondijáról szólt.
   Hátra van a tombola, divatbemutató, s a reklámfilmverseny eredményhirdetése. De erre már nem vagyunk kiváncsiak. Távozunk.
  
   A megnyitóbeszédben az O-zone Média igazgatója kifejtette, hogy tudja, hogy drága a jegy, de reméli jó befektetés. Ha a belógó lufiktól, a gyakran unalmas kisfilmblokkoktól, a rossz látási körülményektől, a kapunyitás húzásától, a „helyfoglalás érkezési sorrendben történik” malortől eltekintünk, akár így is fogalmazhatnánk. De így nem. Remélem, jövőre jobb lesz a szervezés.
   A fesztivál honlapcíme (december 3-án még nem minden működött rajta, de azóta befejezték, most már nagyon jó reklámfilmek tölthetőek le s nem kell sorbaállni se).

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: