hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. március 29. szombat   17:57
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Richie Kotzen
2008. március 11. A38

  Több nőre számítottam. Kevesen voltak. A nők. Természetesen nem fogok holmi gyermekded, laikus szociológiába bocsátkozni, de ha nem itt, nem most, akkor mikor tegyem fel az engem régóta foglalkoztató kérdést? Vagyis: a nők miért nem látogatják nagyobb számban a rock (metál) koncerteket? A választ csupán sejtem, de magát a válaszadást rábízom inkább a tisztelt nagyérdeműre egy koedukált fórum keretében.
  
  Szóval. Az imént mindössze azért szegeztem az immár egyre türelmetlenebb olvasónak a nő-kérdést, mivelhogy egy objektíve jóképű zenészről szól e fáma, de ha a hölgyek nem is uralták a gályát annál többen voltak jelen a honi zenészek! Persze ez sem véletlen, hiszen színpadon állt a világ egyik legjobb gitárosa (a legjobb jelző nem pontos, hiszen a leg- azt jelenti: kizárólag egy mindenek felett javított ki engem egyszer egy joghallgató lányka), országunk muzsikusai pedig bizonyára jobban értik, mit és hogyan fog le a Nagy Kéz a húrokon.
  
  A K3 hazai íz, kissé még rágós, de kellemes falat; a trió úgymond progresszív elemekkel tarkított heavy metalban jeleskedik, ének nélkül és sajnos (még) mágia nélkül. Az énekessel operáló könnyűzenei formációk esetében a hallgatónak éppen a vokalista személye, azaz az énekdallamok adnak mankót, ellenben az instrumentális együttesekkel, ahol nem elég szépen alapozni, hanem a hangszerekkel kell ugyanezt az élvezeti fogódzót biztosítani.
  A K3-mal (számomra) az a baj, hogy a harmadik tétel után már nem igazán tud elvarázsolni, elkezdem figyelni a közönséget, egy repedést a falon, ne adj isten, az idő vonulását; egy szó mint száz, kevés maradandó elemet, kevés ötletet fedeztem fel játékukban.
  Pedig a kissé erőltettet konferálást leszámítva vérprofi volt az összkép, a lelkesedés, a tudás aztán egyáltalán nem hiányzott (persze, hogy nem, hisz a Dream Theater-billentyűs Jordan Rudess is látott fantáziát bennük, amikor vendég-klimpírozott a lemezükön!) Messze még az út a Liquid Tension Experiment-magaslatokhoz, de Kállai Jánoséknak adott a lehetőség, az alapok már a kezekben vannak!
  
  Én azt mondom, lehet azon élcelődni, hogy Richie Kotzen egy árva hajnali böfögésébe is több muzikalitás szorult, mint egy Poison Best Of CD-be, de egyrészt én csípem az amerikai glamstereket, így nyilván védem is őket, másrészt pedig kit érdekel már az a pár év, amit náluk töltött gitárhősünk?
  Kilenckor elkezdődött az előadás. Készakarva nem show-t vagy bulit írtam, mivel a koncert inkább bensőséges hangulatával, mint gatyaszaggató hedonizmusával vésődik majd emlékezetünkbe. Kotzen bizony nem festett rosszul (hosszú hullámos haj, 38 évesen is kölykös, megkapó arc, és fekete ing, fekete nadrág és bőrcsizma), de mi férfiak ezt magasról leszarjuk, a gitár sírjon, ne a csajunk, és meg is kaptuk; csikordult a fiatalos blues-rock; görgött a Losing My Mind, az A Love Divine, a Fooled Again, a Bad Things a friss albumról; az irokéz-pitbull basszerosunk a Gene Simmons-féle (KISS) nyelvöltögetést variálta a nagyon gonosz vaddisznó vicsorgással és a többi.
  
  A So Coldban a dobszóló és a gitár felelgetett egymásnak, de csak a hangszerek, A Frontember és A Közönség kevésbé, mert Richie szűkszavú eminenciása volt e concertónak; nem konferált, nem bohóckodott, nem énekeltette meg a bal- illetve a jobboldalt, nem hányt söresőt. Semmi nagyképűség vagy csajokat-a-hotelágyig-bűvölő-dumaláda. De nem is ez hiányzott. Mert hiányzott valami, legalábbis nekem, és tudok még két emberről, akinek. Rutinszag, némi unottság, maszatolás. Vannak olyan vélekedések, miszerint egy frenetikus, odaadó, hiteles koncertet adott a kompánia. Ezen nem veszünk össze, kinek a Poison, kinek a Kotzen. (És kinek a pap Nekem egyébként a kimértség, mint a bunkórokker-szószátyárság, ha már választhatok.)
  Azt tudjuk, hogy ismeri a húrokat a gitárján, de Ricsi énekelni is nagyon tud: hangjában benne van blues-os, soul-os, elégikus vonal , és A Dög, ahogyan egy lány summázta mellettem.
  A nők már csak tudják.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 black veil brides    aerosmith    zoli band    odett és a go girlz    shape of despair    anna and the barbies    attack attack    larsen    bankrupt    kalan mikla    black spiders    fallenintoashes    awesome as fuck    trent reznor    sn1987a    damon albarn    billie joe armstrong    kovary    audun kleive    cathedral    simon roman - ének    loreena mckennitt    ensign    haydamaky    watch my dying  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!